A kígyókkal viselt bensőséges viszonyt eredendően a tudással és erővel azonosítjuk, mely hatalmat a letűnt civilizációkban - és nem csak az állat fallikus formája miatt - a nők kezébe adták. Párszáz évvel, egy szűz anyával és egy olyan gazdasági rendszerrel később, melyben az örökösödés apáról fiúra száll, a házasság pedig a társadalmi rendezhetőség alapja, a nőt meg kell fosztani mindennemű veleszületett hatalmától. A szex immáron nem saját vágya vagy nemiségének kiteljesedése, hanem házastársi kötelezettség. Egyfajta adónem, amit – miután Isten színe előtt lepapírozzák – a férje élete vagy kedve végéig fizetnie kell az eltartásért cserébe. Az egykor nőiségükkel térdre kényszerítő veszedelmes viperák tehát évezredek óta elnyomó férfiakat melengetnek a keblükön.
Az a hadviselés, amit a patriarchátus ilyeténképpen szisztematikusan végzett, hogy a női szexualitást szégyennel, megalázottsággal és a kisebbrendűséggel egyeztesse meg, kulcsfontosságú volt abban, hogy megfosszák, az áldásos tevékenységük után már valóban gyengébbik nemet attól a hatalomtól, amivel szemben tudták, hogy semmi esélyük nem lenne. Kollektív fétissé propagálták az ártatlanságot, istentelenné a céltalan gyönyört, totális tabuvá a nőben megjelenő vágyat a többre. Mert ismerték magukat annyira, hogy tudják, hiába minden véres igyekezet az uralomra, elég egyetlen nő, aki tudja, mit csinál, és egy stratégiailag résre nyílt láb vagy néhány mézesen elsuttogott szó után totálisan elveszítik az irányítást. Ezt nem engedhetvén, megalapozták azt a fajta szexualitást, ami most van. Hogy a disznók kiganézása, a tyúkok alóli tojásszedés és a tehénfejés mellett a férjen is könnyíteni kell: rég bejáratott rendszere ez a házasság szentségének. Az egészen nem sokkal ezelőttig (és sok helyen még most is) kiszolgáló személyzetként használt nő számára a testiség szégyenteljes, mocskos munkavégzés volt, amíg a feminizmus különbözői hullámai újabb és újabb értelmezési tartományát nem nyitották meg az aktusnak számukra. Reveláció volt például hogy lehet rá nemet mondani, de az a városi legenda is igaznak bizonyult, miszerint élvezni is lehet a közösülést.
Mindez a nőjogi mozgalom negyedik hullámában persze teljességgel evidens (ami csupán annyit bizonyít, hogy az előzőek sikeresen lezajlottak), napjainkban a női szexualitás a csúcsára ért. A férfi immáron sem a túléléshez, sem a biztonsághoz, de még az együttléthez sem szükséges. A kielégüléshez férfit kereső nő olyan, mint a Mercedesszel járó angol, tudja, hogy nem a legjobb ötlet pont azt a gyártót támogatni, amelyik felmenői tucatjait ölte halomra, na de hát ha egyszer az juttatja el őt leghatékonyabban A-ból B-be? Mivel a szaporodáshoz maga a szex még mindig (közel) elengedhetetlen, ez sokat torzít a megítélésén, de mi a helyzet a kizárólag élvezetért gyakorolt, épp ezért bizonyos vallásokban bűnnek számító, egyes országokban tiltott, de mindenhol eredendően perverzióval összefüggésbe hozott orális szexszel? Mit jelent a szopás a nőnek a feminizmus negyedik hullámában?
