Mi kell ahhoz, hogy valaki megvilágosodjon és képes legyen az álláspontján korrigálni? Mivel kell ehhez szembenézni? Hogyan lehet a sérelmeken túl lenni? Mikor jön el annak az ideje, hogy újra tiszta lappal kezdjünk elölről mindent? Létezik-e szerencsés és hiteles időzítés? Több áttétellel ezek a kérdések is eszünkbe juthatnak a Csíksomlyói Passióról, melyet 2017-ben Vidnyánszky Attila is megrendezett a Nemzeti Színházban, és Gödöllőn is bemutatták volna a magyar szabadság napján, június utolsó hétvégéjén. Erre az előadásra azonban nem kerül sor, mert Gémesi György, a város polgármestere úgy döntött, lemondja a produkció vendégjátékát. A rendezvényre felvett támogatást pedig kamatostul visszafizetik. Elvileg tehát nem történik semmi különös, jó eseteben minden jogszerűen zajlik.
Az indoklás és a már emlegetett időzítés azonban újabb kérdéseket vet fel. Miért gondolta néhány nappal a választás előtt a polgármester, illetve akik meghívták ezt az előadást, hogy méltó lenne az ünneplésnek ez a módja? Most azt állítja, a támogatások és a rendező körül kialakult helyzet miatt döntöttek úgy, hogy lemondják.
Azt is hozzátette a polgármester, hogy nem szeretne a napi politikába belekeveredni. Csakhogy ezzel a lemondással mégis csak ezt teszi,
mert gyakorlatilag nem enged be a városába egy művészeti produkciót. Történt ilyen más esetekben korábban is, nem is emlékszünk ezekre szívesen.
Vidnyánszky Attila a 2017-es bemutatót követően ezt nyilatkozta: a darab a hitevesztett, tébolyult Európa alapkérdéseit boncolgatja és az európai kultuszközösség esélyeire hívja fel a figyelmet. El lehet gondolkodni ezeken a szavakon, mennyire politikusak és mennyi művészeti érvet tartalmaznak. Egyesek kivételezettségét, pozícióhalmozását valóban jó lenne megszüntetni. De nem biztos, hogy előadások eltörlése ennek a legjobb módja. A megtisztulást talán másképp kellene elkezdeni.