Spányik Miklós: Kilátások

Arra gondolt egy senki, el kéne
menni a sok nulla közé, hátha a csapat
tagja lehet, hiszen ott nincsenek nevek,
sem nemek, csupán vannak valahogyan,
és kitöltik a hatalmas teret. A nagy semmiben
járnak-kelnek, nem vetik el őket, mégis
kikelnek. Okoskodnak naphosszat maguknak,
s ezt büszkén teszik, mert közülük senki nem
veszít. Följebb nem jutnak, szintjükön
megállnak végleg, bármit is kínál fel tálcán
az élet. Ám a mástól félnek egy kicsit, az már
halálos ítélet nekik. Nullának lenni ígéret, a haza,
a család, nincs vágyuk, így kerek számukra a világ.
De egyszer egy szép napon vezényszóra,
a senki rájön, hogy ütött az óra. Akkor aztán nem lesz több
kapaszkodó, se út, se találkozó. A magány az
összes nullát bilincsbe veri, a semmi is homályba vész,
tán a lélek marad egy csöppet szabad, és véget is ért
az egész.