A Nemzeti Filharmonikus Zenekar kedves kamarazenekari programja a Műpa hatodik emeletén lévő próbatermükben (Kocsis Zoltán terem) zajlik, két-három havi rendszerességgel, a címe Próbatermi vendégség. Ezek az alkalmak különböző tematika köré szervezett zeneestek, amelyeken nagyjából kétszáz ember vesz részt. Idei koncertjükön, a hivatalos program után, a műsorvezető bejelentette, hogy zenei csemegét kínálnak – elsősorban a hölgyeknek. Színpadra lépett négy jóvágású férfi, és énekelni, hegedülni kezdett. A jó egyórás előadásban klasszikus örökzöldek csendültek fel könnyed köntösben. A műértő közönség hálásan fogadta az ajándékot, és visszatapsolta az énekegyüttest, amihez még Herboly Domonkos főigazgató is csatlakozott basszusgitárosként. Jóleső lecsengése, igényes lezárása volt ez az idei farsangi koncertnek, még hazafelé, a villamoson is mosolyogtam.
Három tenor, Il divo, In volo – három-négy zeneileg magasan képzett, remek hangú, jó kiállású férfi a’capella vagy nagyzenekari kísérettel operákat, klasszikusokat, illetve azok feldolgozását énekli, és a közönség tombol. A világon mindenhol óriási siker a férfihangra komponált, népszerű, klasszikus zenei feldolgozások előadása. Magyarországon több ezekhez hasonló formáció létezett már, ám a legfrissebben alakult a Take a bow névre keresztelt, négyesfogat. Abban különböznek az összes többi énekegyüttestől, hogy mindannyian felsőfokú, zeneművészeti képzésben részesültek, és nemcsak énekelnek, de előadás közben hegedülnek is. A Melkovics Zoltán, Mukli Gyula, Nagy Szabolcs és Varga Donát nevével fémjelzett énekegyüttes tagjai nemcsak zenélgetni összejáró barátok, hanem a Nemzeti Énekkar tagjai, akik egymás mellett is ülnek a kórusban, tehát a napjaik nagy részét együtt töltik. A zene nemcsak pénzkereset, munka, hanem hobbi, és élvezet is számukra, amelyből minél többet szeretnének átadni a hallgatóiknak.
Hiába a szoros kollegiális viszony, csupán két éve derült ki hogy négyük közül hárman hegedűsök is.
Mukli Gyula (aki a Four Fathers énekese is volt) zenekarvezetőt kértem meg, mutassa be az énekegyüttest.
– Múlt év januárjában alakultunk meg – meséli. – Azzal kezdtük a közös munkát, hogy a saját, különböző korokból, stílusokból álló, kedvenc klasszikusainkból kialakítottuk a repertoárunkat. Ezek operaáriák, francia sanzonok, olasz és amerikai örökzöldek, amely darabjainak zenei átdolgozását Nagy Szabolcs vállalta magára. Ő írja meg az együttesnek úgy a dalokat, hogy azok alkalmasak legyenek három énekhangra és hegedűre. Jó évtizede együtt dolgozunk, ismerjük már egymás rezdüléseit is, tudjuk, hogy nekünk magunknak, és a társainknak mi a jó, mi a szívünknek kedves, és azt hisszük, vagy abban bízunk, hogy az majd elnyeri a közönség tetszését is. Sokféle műfajban szeretünk létezni, például van Schubert átiratunk, amit három hegedű és zongora felállásban énekelünk el.
Számukra ez a formáció egy szép kirándulás, és átjárás a műfajok között, A Take a bow együttesben alapvetően a könnyebben befogadható, klasszikus műfajok felé törekszenek.
