Scherer Péter halálára

„Viccelni csak komoly témákkal lehet. Az igazi vicc valakinek mindig fáj” - mondta egy Népszavának adott interjúban Scherer Péter, éppen tíz évvel ezelőtt. Most, amikor olvastam a megdöbbentő halálhírét, először mégis azt hittem, hogy Pepe, ahogy a szakmában sokan hívták, megint viccel. Ma este Salgótarjánban játszott volna, ehelyett a pályatársai, illetve a tisztelői gyászolják egyik kedvenc játszóhelyén, a budapesti B 32-ben, amely nagyon közel van a Budapesti Műszaki Egyetemhez, ahol építőmérnöknek tanult. Ott kezdett el színészkedni is, ahol 1984-től tíz éven át az Arvisura Színházi Társulat tagja volt. 1997-ben részt vett a Bárka Színház alapításában. 2002-től csatlakozott a Krétakörhöz, 2009-től a Nézőművészeti Kft. tagja volt.

„Ezt a formációt, ami egy nonprofit, közhasznú mini társulatot takar a Krétakör széthullása után indítottuk el barátom és színésztársam, Mucsi Zoli ötlete alapján. Végül az egész névadója a Nézőművészeti Főiskola című produkció lett, melynek a bemutatóját 2004-ben tartottuk és azóta eljutottunk a 300. előadás közelébe” – mesélte a már említett interjúban.

Sokan emlékszünk valamelyik nagyszerű alakítására, például még az Arvisurában a Somogyi István által rendezett A Mester és Margaritában megformált Pilátusra. Az ott töltött éveket az egyik legboldogabb időszakának tartotta. Később a Klamm háborújában a Kolibriben egy tanárt játszott Novák János rendezésében, egészen virtuózan, a közönséggel interakcióba lépve. Az előadás tantermi változatával beutazta az egész országot.

Színházban és filmen is sokat szerepelt együtt Mucsi Zoltánnal (Kapa) Jancsó Miklós alkotásaiban például. Párosuk a hazai filmtörténet nagybetűs részévé lett. Sok más filmben is láthattuk, látszólag lazán teremtett humoros karaktereket. Közel álltak hozzá az önironikus, vívódó alkatok. Gyakran szinkronizált, televíziós sorozatokban is vállalt feladatokat. Ezeket a szerepeket is komolyan vette, tudta, hogy itt is az általa fontosnak tartott maximalizmust várják el tőle. Játszott Herendi Gábor tavaly bemutatott Szenvedélyes nők című filmjében is. Sok minden még előtte volt, hiszen színészként és rendezőként is számtalan megkeresést kapott. Lehet, hogy fentről is hívták, és ő Jancsónak és másoknak nem tudott nemet mondani. Mi pedig nem tehetünk mást, mint újra nézzük a filmjeit, a színházi felvételeit és megőrizzük az emlékeinkben, nevetős, kedves, szakmailag és emberileg is nagyon szerethető alakját.