- A rendezés az ön részéről kényszer, vagy valódi ambíció?
- Mindig figyelem színészként is, hogy milyen labdák gurulnak elém. És ezután igyekszem ezekből a lehetőségekből jól kapura rúgni. Azt nem mondanám, hogy tíz évesen arról álmodtam, hogy rendező leszek. Pár éve viszont Gyulay Eszter javaslatára elkezdtünk ifjúsági darabokat létrehozni, melyeket közösen írunk és fejlesztünk. Ezeket általában én rendezem, ezt meg is szerettem.
- De ezek néhány szereplősek általában és nem túl hosszúak.
- Valóban, de komoly témákat - drog, tolerancia, a másság elfogadása - dolgozunk fel szándékaink szerint professzionális módon, ám úgy, hogy akár félórás előkészülettel egy iskolában el lehessen játszani. A legutóbbi ilyen előadás a kézmosás fontosságáról szólt. Ezt a munkát, amiben nagy szerepet játszott a zene és az improvizáció, különösen megszerettem. Ekkor jött az ötlet, hogy csinálhatnánk egy esztrádműsort szkeccsszerűen, ami arról is szólna, hogyan is élnünk mi most. Milyen hatások érnek bennünket, a médiumokból és minden felől. Ez tetszett a többieknek. A zenei részekben sokat segített Molnár Gusztáv, Katona László és Parti Nóra. Sokféle dolgot igyekeztünk összerakni, így került egymás mellé bohóctréfa, politikai kabaré, konferanszié és interaktív játék. De felhasználtuk többek között Vinnai András, Háy János, Tasnádi István, Dragomán György és Csányi Vilmos szövegeit is.
- Rendezőileg ezt nem könnyű összefogni, hiszen a töredezettsége ellenére mégis kell egyfajta egyensúlyt tartani.
- A Nézőművészeti Kft. csapata szerencsére egy önálló gondolkodásra szocializálódott, kreatív társaság. Amikor bedobtunk egy témát, azonnal érkeztek rá megoldási javaslatok. Ráadásul olyan témákat gyűjtöttünk össze, amikhez mindenki a személyes élményeivel is kapcsolódni tudott és szerettem is volna, ha személyes vallomások is szerepelnek az előadásban, aztán ezt általában ötvöztük fikciós, vagy más műfajú elemekkel és ezekből állt össze a végső textus, ami a színész sajátja is, meg nem is. Egy korábbi előadásunk a Sárosdi Lilla által játszott Vakság például ugyanilyen módszerekkel készült. Ez kicsit játék a tűzzel, de a bennünk lévő történetek nagyon fontos elemei egy produkciónak.
- A színlapon az előadás műfajaként zenés alternatív társadalomkritika szerepel.
- Kaptunk is olyan kritikát, amely szerint a társadalomkritika nem elég markáns az előadásban. Lehet, hogy így van, de hogy az kijön belőle, hogy mekkora mocsárban tocsogunk, azt hiszem, nem vitás.
- A közéleti témákkal, mondjuk a menekült válsággal mennyire lehet viccelni?
- Viccelni csak komoly témákkal lehet. Az igazi vicc valakinek mindig fáj. Kevesen tudják, illetve tudták ezt színpadon pontosan, de hatásosan megcsinálni, de azt hiszem Hofi Géza mindenképp ebbe a kategóriába tartozott. Hofi valóban csodálatos volt, ez rá a jó szó.
- Hofi után viszont, mintha a közéleti kabaré műfajában is mutatkozna egyfajta hiány, még akkor is, ha bizonyos televíziós műsorok és színpadi próbálkozások is erre kívánnak építeni.
- De ott van a például a Duma Színház! Egyébként sokan azt mondják, hogy a stand up műfaja Amerikából érkezett, de szerintem ez tőlünk indult Nagy Endre kabaréjával. Megjegyzem, Hofi a világ egyik legjobb stand uposa volt, sőt még énekelni is tudott. Mi el szerettük volna kerülni a direkt aktuálpolitizálást, de eközben azt meg akartuk mutatni, hogy mekkora összevisszaság, „csalamádé” van a fejünkben. Mi ebbe az előadásba igyekeztünk beletenni az összes olyan „zöldséget”, amelyet megetetnek velünk, vagy mi magunk megesszük.
- Ön is szerepel az előadásban és többek között Csányi Vilmostól származó szöveget mond, ez hogyan jutott eszébe?
- Még a nyáron olvastam Csányi Vilmosnak Íme az ember című könyvét, amely humán etológiai értekezésekből és az állatvilágból hozott értekezésekből áll. Csányi Vilmos szerint a hírekkel az a baj, hogy egy kis közösség helyett egy egész bolygó eseményeiről szeretnének tudósítani egyszerre és még ma este.
- Ez arra utal, hogy a sok információ szétveri a gondolkodásunkat?
- Igen, szerintem teljesen és úgy, hogy ezt gyakran nem is érzékeljük. Másrészt mindannyian a fogyasztásért a nézettségért folytatott csapda alanyai vagyunk.
- A Nézőművészeti Kft., amit ön néhány társával hozott létre, mennyire bizonyul életképesnek?
- Ezt a formációt, ami egy nonprofit, közhasznú mini társulatot takar a Krétakör széthullása után indítottuk el barátom és színésztársam, Mucsi Zoli ötlete alapján. Végül az egész névadója a Nézőművészeti Főiskola című produkció lett, melynek a bemutatóját 2004-ben tartottuk és azóta eljutottunk a 300. előadás közelébe. Ennek az előadásnak a jogait a tatabányai színháztól megvásároltuk. A közhasznú és nonprofit jelleg, azért fontos, mert így lehet produkciókra pályázni. Egyébként négy színész, Mucsi Zoltán, Katona László, Kovács Krisztina és jómagam vagyunk a tagjai a társulatnak, és hozzánk csatlakozott még Gyulay Eszter dramaturg. Ez a forma nagyon is működőképesnek látszik. Mindig vannak saját ötleteink és terveink, emellett mi magunk rendelkezünk tizenkét előadásunknak jogaival. Ezeket a produkciókat folyamatosan tudjuk játszani. Tavaly ezekből kétszázegy előadást tartottunk. Különösen az ifjúsági darabjaink iránt, amelyekhez feldolgozó foglalkozások is tartoznak, nagy az érdeklődés vidéken is, ezért ezeket állandóan utaztatjuk.
- Sokáig nem szerepelt sorozatban, tavaly viszont elvállalta az RTL Klubon futó Válótársak című produkció egyik főszerepét, amiért megkapta a televíziós újságírók legjobb férfi főszereplőnek járó díját is, és úgy tudom, már forog a folytatás.
- Örülök, hogy ebbe a sorozatba belekerültem, mert ez egy minőségi módon megírt és leforgatott produkció. A forgatókönyv magyar változatát a többszörösen díjazott Köbli Norbert jegyzi. Azt hiszem, a szereposztás is nyugodtan nevezhető minőséginek, hiszen a partnereim: Stohl András, Lengyel Tamás, Gubás Gabi, Földes Eszter és a feleségemet játszó Balsai Móni. Idén pedig csatlakozik a színész csapathoz Nagy Ervin, Dobó Kata és Gryllus Dorka. Azt hiszem, ez a kirándulás nem sikerült rosszul.
