A napokban hivatalba lépett új kormány hazárdirozik. Ugyanis biztosak abban, hogy június 1-jéig, az előírt határidőig, nem tudják a bértranszparenciáról szóló uniós irányelvet a magyar jogrendbe átültetni. S mire Brüsszel "észbe kap", s elindítaná a néhány hónapos csúszás miatt a kötelezettségszegési eljárást, addigra ez a lépés már okafogyottá válhat, ugyanis az esetleges felhívási és egyeztetési szakasz időszakában már elkerülhető lehet bármiféle anyagi természetű szankció alkalmazása. Várhatóan nemcsak hazánk lesz renitens, más tagállamok is csak a 2027. január 1-jei dátumot vállalják be. Egyébként már a választásokon elbukott kormány is előkészítette a jogszabályt, sőt - ami náluk szokatlan volt -, még a szükséges szakmai egyeztetéseket is lefolytatták. Viszont a győztes Tisza Párt programjában szerepelt, hogy felállítják az Egyenlő Bánásmód Hatóságot, aminek szerepét is pontosan körül kell majd írni.
Az "egyenlő munkáért egyenlő bért" elve korántsem újdonság, hiszen már az ipari forradalom idején a munkások egyik fő követelése volt, és 1950-ben az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete is magáévá tette, akárcsak fél évszázad múltán az Európai Unió Alapjogi Chartája. Most az a cél, hogy szűnjenek meg a bérszakadékok, és a dolgozók nemétől függetlenül ne lehessen az azonos munkát végzők között öt százaléknál nagyobb bérkülönbség, vagy ha igen, ami általánosnak mondható, akkor azt külön indokolni kell. A differenciák felszámolása érdekében kötelezővé válik a nyilvános, nemek szerinti korrekciós terv. Micsoda kihívás lesz: az álláshirdetéseik közlésekor a cégek által alkalmazott bérsávokba szabadon betekinthetnek a versenytársaik is, amit érdemes lesz elviselniük, az emberi értékek, a készségek, az erőfeszítés és a felelősség demokratikus megítélése jegyében.