Az új lemez a hírek szerint egy bérház lakóinak életéről szól: mikroközösség ez, de mégis az egész magyar társadalomnak ismerős lehet. Mi a helyzet a zenével, mit várhat a közönség?
Egyszerűen úgy tudnám megfogalmazni, hogy egy új fejezetet nyitunk a magyar nyelvű rhythm and blues történetében ezzel a lemezzel. Ugyanis a kilencvenes évek óta nem igazán született egy ilyen magyar nyelvű anyag, ezzel együtt pedig egy olyan formáció vagy zenekar, amely ebből a fajta afroamerikai rhythm and blues hangszerelésből és gondolkodásból táplálkozna. Természetesen sokaknak a bluesról itthon a Hobo Blues Band és Deák Bill Gyula jut eszébe, de ők az angolszász rockos vonalat képviselték, aminek nagyon sok köze nincsen az eredeti rhythm and blues zenéhez és hangszereléséhez. Itt jön be az én szerepem, én 30 éve ezzel foglalkozom, úgyhogy mást nem is tudok csinálni.
Ezekben a zenékben nagyon hallatszik az afroamerikai kultúrának a hatvanas, hetvenes évekbeli hangszerelési koncepciója. Mivel a blues zene a kultúrából ered, effektíve egy nagyon hagyományos, organikus gondolkodást mutat zeneileg: ez szervesen kapcsolódik ahhoz a társadalmi témához, amit Vasicsek János szövegei feszegetnek. A szövegeknek, a mondanivalónak, illetve annak a zsenialitásnak köszönhetően, ahogyan Vasicsek János annyira könnyeden, annyira érthetően, annyira énekelhetően fogalmazza meg a mondanivalóját viszonylag könnyű dolgom volt nekem és kollégámnak, Nemes Jambalaya Zoltánnak is, mint zeneszerzők.
Tizenkét évet töltött Amerikában, alaposan megismerve a műfajt. Hogy látja, mennyiben más a blues funkciója Magyarországon ehhez képest?
A blues zene ugyanolyan népzene, mint a magyar népzene. Szerintem nem kell ezt annyira túlmisztifikálni, ezek az emberek, akikről például a lemez is szól mindenhol léteznek, nemcsak Magyarországon.
Tehát nincs saját blues zenéje Magyarországnak ilyen szempontból?
Nem lehet saját blues zenéje az országnak, hiszen a blues zene az afro-amerikai kultúrának a hangja, afrikai gyökerekkel. Mi használhatjuk amit tanultunk és írhatunk saját dalokat, de az eredet, így a kredit az övék. Ez azért ment ki a köztudatból, mert a blues zene, mint népzene, annyira népszerű lett a világon, hogy úgymond elpopularizálódott. Világzenei kategória ez, a hagyományos eredeti, korábban még akusztikus hangszerekkel előadott formája az évek alatt sikerrel modernizálódott, ami mondjuk a magyar népzenében nem történt meg, de ettől függetlenül a jelentését nem veszítheti el, és nem felejthetjük el azt, hogy ez egy kultúrának a zenéje. Úgy formálódott a blues, hogy ahogy jöttek az új ritmusok: ebből született a rock n’ roll, a soul zene, aztán a funky, később a diszkózene, aztán jött a rap és a hip hop – ahogyan egyébként a mai elektromos zenének is ez az alapja. Csak ez elfelejtődött, hogy függetlenül ettől ennek a műfajnak megvannak a stílusjegyei, mind az énekben, mind a hangszerelésben. És az én feladatom az, hogy ha már ott voltam 12 évig, és ezt tanultam, akkor ezt a hozzáállást vigyem tovább. De ezt nem kell nagyon túl gondolni, ezek csak háttérinformációk, a szövegek és a zene majd önmagáért beszél, az emberek csak egyszerűen jó zenét fognak hallani.
Infó: Vasicsek János Panoptikum című lemeze május 16-án 19 órakor debütál a budapesti Akvárium Klubban
