Csollán Tamara: Hétfő van

Hat órakor csörög az ébresztő. Illetve csiripel, átállítottad, meggyőzted magad, hogy a csiripelés kellemes. Kinyomod, háromszor tíz perc szundi bele van kalkulálva a reggeledbe. A harmadik tíz percet nem használod ki, pisilned kell. Arcot mosol, csinálsz egy kapszulás kávét, szagolgatod a zabtejet, jó-e. Tegnap vetted. Bögrével a kezedben állsz a szekrény előtt, minden ruhádat gyűlölöd. Maradsz a szokásosnál, farmer, fehér póló. Fogat mosol, sminkelsz, lófarokba kötöd a hajad, túl hosszú, mégsem vágatod le. A lépcsőház aljából visszafordulsz, elfelejtetted beadni a macskának a gyógyszert. Fifinek hívják, ebbe mindenki beleköt, leszarod, hogy kutyanév, neked ne mondja meg senki. Másodjára eljutsz az autóig, hol a kocsikulcs, combodnak csapod a táskát, egy néni megbámul. Utálod a néniket, fél hétkor már visszafelé jönnek a piacról, ha te nyugdíjas leszel, tizenegykor fogsz kelni. Dugó van, ezt is belekalkuláltad, mégis idegesít. Sorompót kapsz, a napellenzőben kipiszkálod a becsomósodott alapozót a szemedből. Ötven perc az út, leparkolsz, kiszórsz mindent az anyós­ülésre, nem találod a mágneskártyád. A portás szép reggelt kíván, ez hülye, gondolod, mosolyogsz rá. Pénzügyes Kati ráül az asztalodra, azon tűnődsz, hogy lehet az összes pénzügyes Marika meg Kati. Kati kezében bögre, szar, céges kávét iszik, szeret mindent, ami ingyen van. Issza a kávét, és arról pofázik, milyen volt a hétvégéje. Nem kérdezted. Túráztak a férjével, ezen mindig elcsodálkozol, nem azon, hogy túráztak, hanem hogy volt olyan, aki Katit elvette. Megnyitod az e-maileket, gépelsz, hátha veszi a lapot. Megjön a főnök is, válladra teszi a kezét, na mi van, gyerekek, hétfő, kedd, munkára semmi kedv? Az egész iroda visítva röhög, Kati a legjobban. Te is röhögsz, kell az állásod. A főnök elégedett, visszahúzódik az irodájába, délben étterembe megy, nem jön vissza. Az épület mögött cigizel, lassan szívod, van, hogy nem is szívod, megvárod, amíg leég, úgy tovább tart. Cipőorroddal szétkened a hamut a betonon, csigaházat, faszt rajzolsz. Újra meghallgatod a túrázós sztorit. Négyig túlélsz, összepakolsz, lelépsz. A portás kellemes délutánt kíván, tuti, nem normális. Besorolsz a hazamenős dugóba, felbontasz egy kifehéredett Sport szeletet, az ajtózsebben találtad. Hallgatod a rádiót, a szúnyogok elleni védekezésről kérdezik a szakértőt, iszonyat az egész, passzol a napodhoz. Otthon büdös van, a macska a takaródra hányt, ledőlsz a hányás mellé, Instagramot pörgetsz. Csak lefekvés előtt húzol tiszta ágyneműt. Vacsoráztok Fifivel, te székelykáposztát eszel, anyád főzte, magadtól soha nem állnál neki, pedig szereted. Ha anyád meghal, nem eszel többé székelykáposztát. Evés után Mussót olvasol, ajándékba kaptad, rühelled, már a kilencedik oldalon tudod, mi a vége. Zuhanyozás előtt kiszámolod, mikor kell hajat mosnod, hogy a szombati programodra is elfogadhatóan nézz ki.
A spongyabobos pizsamád a legkényelmesebb cuccod, felveszed. Bekapcsolod a tévét, pendrive-ról nézed a Jóbarátokat, a Netf­lix-előfizetést lemondtad, nem találtál rajta semmi jót. Beállítod az ébresztőt, éjfélig mobilozol, aludni mész. A portással álmodsz, kurva jó napotok van, elvitt Disneylandbe. Hullámvasutaztok, vesz neked egérfület harminchétezer forintért. Az egérfülboltban az eladó úgy néz ki, mint a főnököd, azzal poénkodik, milyen jól keresnek a portások, ha Disneylandbe járnak. Könnyesre röhögitek magatokat.