Ajka felett borostás, sörtől csillog, megnyalja. Miért gondolom megtisztelőnek, ahogy Indiana pár sör után méreget? Azon tűnődöm, mire lennék hajlandó. Hangulatban van, mondja. Hallottam már ezt tőle, kivillant a combja, és akkor hangulatba jöttem, így szokta mesélni a kalandjait. Én meg ujjongok, mint, aki jó sorozatot néz. Most nem csak nézem, ez izgat.
Hol tartottunk?
Megvan még a mellem.
Tessék?
Tíz perce a dekoltázsomba bámulsz.
Elfogyott a sör, elfogytak a témák. Áthajol az asztal felett. Összekoccan a fogunk, le akar nyelni. Ez így nem lesz jó, visszatolom a térfelére.
Mi a gond?
Nem valami olcsó hot dog vagyok, amit magadba tömsz.
Lehetnél csak a két buci, a virslit bízd rám.
Mesélni jobban tudsz. Ez az egész, hogy mondjam… Én nem jöttem hangulatba.
Hát vedd át az irányítást!
Gyere!
Hova?
Menjünk fel hozzád. Nekem ez a kocsma közepén kúrunk…
Jó, én sem itt akartam.
Kérjük a számlát, fizet, nagy borravalót ad. Kézen fogom.
Hozzád?
Deal.
Gyorsan pötyög a kapucsengőn, remeg a keze, félreüti, csak harmadszorra jutunk be. Nem értem, miért izgul, azt sem, én miért vagyok nyugodt.
Beszállunk. Inge lazán gombolt. A lift nem indul. Indiana mellkasát simogatom, nyakát harapdálom. Falnak nyom, benyúl a melltartóm alá. A hátunk mögött valaki megköszörüli a torkát.
Csókolom, Lajos bácsi, ilyen későn ébren tetszik lenni?
Van az úgy, majd megtudja. Megnyomnák végre a gombot?
Azon voltunk.
Indiana rám kacsint. Megint egy újabb hülye tyúkkal, morogja a bácsi. Átfúrja magát rajtunk, kiszáll.
Ne törődj vele, Lajos bácsi eddig is utált. Alattam lakik, állítólag bútorokat tologatok éjjel. Szerintem a halott neje kísérti.
Nevetünk.
Felérünk a lakásba. Zavarba ejtően nagy a rend, nem véletlenül javasoltam, hogy hozzá menjünk. A berendezés modern, levegős, uncsi, kivéve az erősítőt és a piros, elektroakusztikus gitárt a sarokban.
Játssz valamit!
Mit?
Mindegy, amit mostanában gyakorolsz.
Ütemesen pengetni kezd.
Végre nem olyan, mint egy kutya. Ül, fekszik. Játszik? Játszik, valami rockosat, még dobol is a gitár testén, elvarázsol. Kezdek elbizonytalanodni.
Félreüt, a körme beleakad a húrba.
Picsába!
Nagyon fáj?
Kurvára. Hozz valamit!
Kirohanok. Most örülök, hogy egyszerű a berendezés. Felrántom a fagyasztó ajtaját. Visszasietek a szobába. Lefagy a kezem.
Nem volt más, csak ez a csomag mirelit borsó.
Jó lesz.
Ráteszem az ujjára. Ülünk, nem nézünk egymás szemébe. Digitális karóráján huszonkettő óra harmincat mutat a kijelző. A szomszédból bútortologatás zaja szűrődik át. Lajos bácsi neje megkezdte esti kísértését.
