Pázmány Campus;

Leállt a tender, amit nem bánnak a civilek

„Nem szeretnénk nagy betonmonstrumokat látni”

Eredménytelen lett a józsefvárosi Palotanegyedben építendő Pázmány Campus tendere, így nem tudni, hogy alakul a sok tiltakozást kiváltó projekt sorsa. A Civilek a Palotanegyedért nevű szervezet elnökével jártuk körül, hogyan kéne továbbmenni. 

Az Építési és a Közlekedési Minisztérium eredménytelennek nyilvánította a Pázmány Campus megvalósítására kiírt tendert, érkezett a hír csütörtökön, és ezzel elbizonytalanodott a józsefvárosi projekt sorsa. Pedig maga Lázár János nevezte még 2023-ban a legfontosabb projektnek a Pázmány Péter Katolikus Egyetem komplexumát, amely a Magyar Rádió egykori épületeinek tömbjén épülne meg. Könyvtár, parkos rész, közösségi tér, egyetemi épületeket vegyítő komplexum is szerepelt a tervek között (2023-as árakon 200 milliárdos bekerülési költség, hétemeletes épületekkel), amihez le kellett bontani olyan épületrészeket is a Magyar Rádió történelmi helyén, amelyek védettséget élveztek. A már megkezdett bontás előtt a védelem és a megmaradás szempontjaira igyekezett felhívni a figyelmet a Pest Vármegyei Kormányhivatal, de hiába.

Lázár János kijelentette, helyes a rádió épületeinek bontása, mert 1956-ban innen lőtték az embereket. Az elképzelések, a sokak szerint túlzott, megalomán koncepció ellen sokan tiltakoztak, élen Józsefváros vezetésével. A bontás ellen is felszólaltak, mert az sok zajjal, porral járt. A helyi Fidesz, bár most igyekszik úgy tenni, mintha küzdött volna a tervek ellen, nem tett semmit, többször kijelentették a képviselő-testületi üléseken, hogy nincsenek informális csatornáik a kormányzathoz.

A Civilek a Palotanegyedért (CaPE) civil szervezet sokszor kiállt a projekt racionalizálásáért, támadták jogilag, tüntetésekkel, de akár a saját testükkel is a bontás megkezdésének napján, 2024 szeptemberében. Mérték a porszennyezést is. A 17 éves civil szervezet jelenlegi elnöke, Márkus Ferenc építőmérnök szerint a legnagyobb sikerük az volt, hogy a tiltakozással el tudták húzni a bontást annyira, hogy az építésbe már nem tudott a beruházó belekezdeni a kormányváltás előtt. Emellett reméli, magával a civil ellenállással, és az azokról szóló hírekkel magát a kormányváltást is elő tudta segíteni ez a közösség.

A rádióépületek elbontását ugyanakkor nem tudták megakadályozni, amit szomorúnak tart. De, mint mondta, „semmiképpen nem szeretnénk marha nagy betonmonstrumot látni", olyat, amit oda terveztek. Márkus Ferenc hozzátette, alapvetően nincs bajuk a campusszal, bár a Károlyi- és Esterházy-palotát korábban a Nemzeti Múzeumnak szánta a kormány, ez logikus és funkcióban is ide illő lenne, erre terjeszkedhetne a múzeum. Ez az egyetemi funkció ellen szól.

Márkus Ferenc szerint alaposabb hatástanulmányra lenne szükség, mert a Palotanegyednek ezen részén így is sok egyetemi épület van (a Pázmány jogi és bölcsészkar, a Semmelweis Egyetem egy része, az Andrássy Egyetem), így nagy a terhelés. 

Erre nem kéne még ráereszteni 4-5000 embert – fogalmazott hozzátéve, hogy a közlekedés, illetve a hulladékmennyiség kezelése sem lenne megoldva. Szerinte több minisztériumnak közösen kell gondolkodni majd a hogyan továbbról, ez oktatási, beruházási, egyházi/társadalmi kapcsolati, műemlékvédelmi és környezetvédelmi kérdés is - és mindezt társadalmi egyeztetéssel. A régi palotákat fel kell újítani, a terület nagy részét parkosítani kell, a részben lebontott épületeket pedig „le kell kerekíteni, le kell zárni építésileg”.

Ebből a több mint hároméves küzdelemből a civil szervezet vezetője azt emeli ki, hogy remek emberekkel ismerkedett meg, civileket, önkormányzati embereket, zenészeket, és dolgoztak együtt, és most már kijelenthető, nem is hiába.

Jó lenne, ha sokan elhinnék magukról, hogy bármire képesek lehetnek – nyilatkozta Kőszegi Krisztián tiszás képviselő, akit a parlament alakuló ülésén első romaként az Országgyűlés alelnökévé választanak. Szentandrássy István festőművész és Molnár Ferenc „Caramel” egyaránt a példaképe.