A versenyképes országokban választásokat lehet nyerni a vállalkozások számára beígért adócsökkentéssel. Az ilyen politikai szándékot ugyanis a gazdaság szereplői bőven honorálják, amikor egy-egy párt – nem is kismértékű – kampánytámogatásáról döntenek, látszólag egy üzleti vacsoráért cserébe. Mifelénk nem általában a cégeket – legfeljebb a mindig páriaként kezelt kis- és közepes vállalkozásokat –, hanem a lakosság egyes rétegeit érdemes megcélozni az adóterhek mérséklésével, de 2026-ban ennek a végeredményt érdemben befolyásoló szerepe nem volt. Pedig lenne mit csökkenteni, de sajátos módon nem a munkavállalók bérét terhelő közvetlen adók szorulnának korrekcióra, hanem a nehezebben kibogarászható egyéb járulékok.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legfrissebb, május elseje környékére időzített jelentése szerint Magyarországon az átlagbért kereső, gyerektelen munkavállalók bérének 41,2 százalékát vonja el az állam, szemben a 38 OECD-tagország 35,1 százalékos átlagával. Csekély vigasz, hogy a hazai sarc lényegében stagnált, míg a nemzetközi átlag enyhén növekedett. Vagyis a magyarországi versenyképesség nem lett nagyobb, míg a fejlett országok romlása azt bizonyítja, hogy még voltak tartalékaik. A magyar személyi jövedelemadó (szja) nem magas, de a járulékai annál inkább. Az új kormány egyik feladata az lehet, hogy ezeken a jelenlegi arányokon változtasson. Ezt feltehetően úgy teszik majd meg, hogy visszaállítják a kétkulcsos szja-t, a legalacsonyabb jövedelműeknél csökkentenek, a magasabbaknál növelnek az adókulcson. Ha végrehajtják, akkor ennek a politikai üzenete vegyes lehet a munkavállalók körében. De a bérterheket is rendezni kell, ami nem lesz könnyű, mert az az egészség- és nyugdíjbiztosítási rendszer kényes átalakításával is jár.