Normális esetben egy politikai erő, legyen párt vagy alkalmi szövetség, akkor buktat meg egy kormányt, ha alternatívát tud felmutatni, kész átvenni a kormányrudat és kiiktatni azokat a hibákat, amiért politikai válságot előidézve menesztette az előző kabinetet. Romániában azonban finoman szólva sem „normális” a helyzet. Válság az van, működőképes alternatíva viszont nem is körvonalazódik. A válságokhoz és elképesztő koalíciókhoz hozzászokott országban valószínűleg előbb-utóbb ezúttal is lesz kormány, összetákolnak valami ideiglenes megoldást.
A történtek mégis megkongatták a vészharangot Romániában és az EU-országokban egyaránt, és nem véletlenül. A Bolojan-kormány szociáldemokrata-szélsőjobb összefogással való megbuktatása nyomán ugyanis nemcsak a törékeny stabilitást biztosító demokratikus nagykoalíció hullott darabokra, hanem végzetes repedés keletkezett azon a tűzfalon is, amely a szélsőjobb elszigetelésére, térnyerésének megfékezésére jött létre - és nem csak Romániában. Nem ez az első eset Európában, hogy demokratikus pártok adott kérdésben együtt szavaznak a szélsőjobbal, arra sem, hogy koalícióra lépnek. Gert Wilders is talált holland demokratikus szövetségeseket, a spanyol Vox is évek óta kormányoz regionális szinten a Néppárttal koalícióban. Az Európai Parlament néppárti frakciója nem egyszer szavazott együtt a szélsőjobbal migráció vagy egyéb kérdésekben, a szocialisták, progresszívek és zöldek ezt rendre hevesen bírálták, vörös vonalként jelölve meg a szélsőjobbal való összefogást. Most viszont az Európai Szocialisták Pártja hallgat, az EP-frakció pedig kiáll a vörös vonalat átlépő román tagpárt mellett.
Kis rés ez még a tűzfalon, de rövidesen naggyá válhat. Az EU két legfontosabb országában – Németországban és Franciaországban – startra és kormányzásra készen áll az AfD és a Nemzeti Tömörülés,
kifogástalan tűzfal nélkül már nem lehet megállítani őket. Egy német és francia szélsőjobb hatalomátvétel pedig több mint nemzeti ügy, az Európai Unió szélsőjobb irányítás alá kerülését jelentené.