Szombaton megalakul az új parlament és kormány, hivatalosan is véget ér a NER 16 esztendeje. Az ország házában, s előtte a téren, illetve a rakparton mindezt örömteli-ünnepi programok kísérik, ám az új rendszerváltás legemlékezetesebb pillanata mégis csak az lesz, amikor Orbán Viktor becsukja maga mögött a T. Ház kapuját. Ki- és elvonulása zárja le az elmúlt 36 esztendőt, sőt, valójában a Nagy Imre és társai 1989-es temetésétől eltelt időszak végére tesz pontot. Az új Országgyűlésben mindössze egyetlen olyan politikus, a fideszes Németh Zsolt marad, aki az első szabadon választott parlamentnek is tagja volt, ami jól mutatja, egy szűk harmadszázad alatt lecserélődött, elkopott a teljes rendszerváltó elit. Elsőként az MDF tűnt el, majd a kisgazdák, őket követte az SZDSZ, mára kopott el végleg az MSZP, s noha még küld képviselőket az országgyűlésbe, a KDNP kriptopárttá silányult már két évtizede, most pedig a Fidesz is elindult a lejtőn és az amortizálódás útján, amire a legfőbb bizonyíték, hogy prominensei közül alig néhányan vállalták a képviselőséget. Hogy saját döntésük a mandátum felvétele vagy a nagy öregekkel szemben ők még mindig nem mondhatnak ellent Orbánnak, nem tudni, csak annyi látszik, hogy a NER vezére egy szedett-vedett csapatot hátrahagyva dicstelenül elmenekült a parlamenti csatatérről, ahol az erőviszonyok alapján még a bozótharchoz is kevesen lesznek a frakciójában.
Melynek összetételén látszik, kik azok, akikre nincs szükség a megújuláshoz, nem várnak tőlük semmit, s nem is szánnak nekik érdemi szerepet a jövőben: az elmúlt esztendők minden levitézlett, a köz számára vállalhatatlanná vált képviselője, az idei kampány során porig égett új arcok, illetve köznevetség tárgyává silányult egykor emblematikus alakok gyülekezetét kellene irányítania a szintén nem jutalomból frakcióvezetővé emelt Gulyás Gergelynek. Pócs Jánosokkal, Németh Balázsokkal, Vitályos Eszterekkel, Kocsis Mátékkal kellene érdemi ellenzéki politizálást folytatni, olyasfélét, amivel sikerül visszanyerni valamit a tükörradiállá kopott bizalomból. Egyúttal állni a virtuális pofonokat, a gúnyolódást, a múlt és a választási zakó állandó felemlegetését, miközben önálló gondolatra vélhetően továbbra sem lesz igény és engedély a pártvezetés részéről, hiszen még akkor is gombnyomogató mameluknak kellett a frakció, s Orbán jóváhagyása nélkül még akkor sem mertek fingani a parlamenti vécé magányában, amikor az ország legbátrabb 133-a, a párt színe-java ült a padsorokban, nemhogy most, amikor csak az a kérdés, kiből lesz céltábla, s kiből felmosórongy?
Május 9. eddig csak az oroszoknál számított emblematikus dátumnak, a második világháború európai szakaszának lezárását ünnepelve, mostantól idehaza is egy új időszámítás első napjaként kerül az annalesekbe. Az irányt egyelőre csak reméli, bízza az ország, ahogyan azt is, a második rendszerváltásban már nem kell csalatkoznia.
Kezdő gimnazista voltam az első szabad választáskor, s a szüleim csak annyit mondtak: mi már nem várunk túl sokat, de mire annyi idősek lesztek, mint mi most, nektek talán jó életetek lesz. A nagyobbik gyerekem az idén ősszel kezdi a gimit. Ígérhetünk neki?