Az Európára nehezedő orosz fenyegetés, valamint a jelenlegi washingtoni adminisztráció izolacionista külpolitikai irányvonala következtében olyan tabuk dőltek le az öreg kontinensen, melyek a XX. század eleje óta érvényben voltak.
Nem csupán az amerikai alelnöknek a 2025. februári Müncheni Biztonsági Konferencián elmondott, azóta hírhedtté vált beszédére gondolok, amelyben követelte a német szélsőjobbal szemben felhúzott tűzfal lebontását. A Harmadik Birodalom szellemi örököseinek szalonképessé nyilvánítása az új évezredben persze önmagában is jelentős negatív előjelű fejlemény lenne. Az Egyesült Államok NATO-ból való kiléptetésének állandó lebegtetése, illetve az európai szövetségeseknek nyújtott biztonsági garanciák felmondásával való fenyegetés azonban közvetett következményeket is maga után von.
Már az antanthatalmak és Németország között 1919. június 28-án létrejött versailles-i békeszerződés azt a célt tűzte ki maga elé, hogy hosszú távon is korlátozza Berlin katonai képességeit, megszüntetve a szomszédos államok fenyegetettségét. Lényegében ugyanezt célozta a második világháborút követően Németország megszállási övezetekre való felosztása, melyekből idővel két különálló állam jött létre. A szovjet birodalom szétesését kísérő eufóriában az egykori győztesek nagyvonalúan szemet hunytak a német újraegyesítés fölött. Most pedig egyenesen arról szólnak a hírek, hogy Putyin expanziós törekvéseitől tartva a Washington által magára hagyott berlini kormányzat Európa legerősebb hagyományos hadseregévé fejlesztené a Bundeswehrt.
A Boris Pistorius védelmi miniszter által felvázolt, Felelősség Európáért címet viselő új német katonai stratégia már komolyan számol az észak-atlanti szövetség meggyengülésével, amelyet Amerika kontinensünkről való kivonulása eredményez. A szóban forgó doktrína okkal feltételezi továbbá a moszkvai rezsim támadó szándékait egy nagyorosz impérium létrehozásának érdekében. A berlini kabinet nagyralátó tervei a haderőfejlesztést illetően mégis kockázatot hordoznak magukban.
Németország katonai megerősödésétől nincs félnivalónk, ameddig a politikai fősodorhoz tartozó pártoké a végrehajtó hatalom.
Már most kézzelfogható veszélyt jelent azonban a közvélemény-kutatások tanúsága szerint ijesztően megerősödött német szélsőjobb kormányra kerülése. Egy neonácik által dominált kormányzat pedig a dicső múltba révedve könnyedén Wehrmachtot csinálhat a megerősödött Bundeswehrből, területi revíziókat kikényszerítve a szomszédos államoktól a sérelmi politizálás égisze alatt.
Tekintettel arra, hogy Németországban az AfD, Franciaországban pedig a Nemzeti Tömörülés a legnépszerűbb politikai formáció, a saját hazájukban hatalomra kerülő nacionalisták hamarosan akár katonailag is konfrontálódhatnak egymással. Washington tehát hosszú távon kontinensünk háborús tűzfészekké válását kockáztatja, amikor európai szerepvállalását felülvizsgálja, és a német kormányzatot fegyverkezésre kényszeríti.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
