Mogyoróssy Imre, a putnoki járás főszolgabírája már 1944 előtt mindent elkövetett, hogy pokollá tegye az életüket. Az 1941-es népszámlálás szerint Putnokon 4555 ember lakott, köztük alig több mint 500 volt (ortodox) izraelita. Egész Gömör és Kishont vármegyében csak 107.000 ember élt, közülük 3285 volt izraelita vallású: döntő többségüket a náci kollaboráns Horthy Miklós kormányzó antiszemita rendszere hivatalnokainak, csendőreinek és rendőreinek segítségével a nácik 1944-ben meggyilkolták. Horthyt Miklós kormányzót Orbán Viktor miniszterelnök 2017-ben „kivételes államférfinak” nevezte.
Mogyoróssy főszolgabíró 1940 végén boldogan csatlakozott a zsidó-faló Pest megyei alispán, dr. vitéz Endre László kezdeményezéséhez, aki körlevélben szólította fel a főszolgabírákat és polgármestereket, hogy a nem zsidó kereskedők jelöljék meg üzleteiket, tegyenek ki táblát „keresztény magyar üzlet” felirattal. Endre ötletét a kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter azzal vetette el, hogy ilyen felirat kitételére „jogszabályainkban semmiféle jogalap nincsen”.
Néhány példa a putnoki főszolgabíró intézkedései közül:
Törvényt és jogszabályt sértve 1941 márciusában a kiskorú Baumgartner Évát megfosztotta magyar állampolgárságától.
Dr. Róth Miklós édesapját 1941 nyarán behívatta hivatalába, elvette tőle állampolgársági bizonyítványát, majd hazaküldte. Másnap csendőröket küldött érte, és mivel nem tudta az állampolgársági bizonyítványát bemutatni, családjával együtt Kőrösmezőre vitette. Nekik szerencséjük volt: Mogyoróssy nem tudta, hogy dr. Róth fiai időközben megszerezték saját állampolgársági bizonyítványukat, ezért nem deportálták őket, a határról hazaengedték valamennyiüket.
Özv. Feldman Dávidné putnoki illetőségi bizonyítványát azért nem tudta bemutatni, mert azt a főszolgabírói hivatalnál őrizték, neki nem adták ki, de követelték, hogy mutassa be. Okmányokkal tudta bizonyítani, hogy férje szülei 1848-ban kötöttek Sajószentpéteren házasságot, az ő szülei pedig 1866-ban Bánfalván.
1941. június 22-én támadta meg Németország a Szovjetuniót. Horthy kormányzó négy nappal később hadba vitte hazánkat a náci tömeggyilkosok oldalán, ami több mint bűn, kivételesen nagy hiba volt. Június végén úgy tűnt, hogy a Vörös Hadsereg egy-két hónapon belül leteszi a fegyvert. Mogyoróssy ekkor, 1941. július 1-jén látta elérkezettnek az időt arra, hogy kidoboltassa új rendeletét: felszólította a zsidókat, hogy rádiókészülékeiket szolgáltassák be. Elrendelte, hogy a piacon zsidók csak délelőtt 11 után vásárolhatnak, de lisztet és kenyeret ekkor sem. Este 9-től kijárási tilalmat rendelt el a zsidók számára, akiket eltiltott a nyilvános helyek látogatásától, többek között kitiltotta őket a fürdőkből is. A putnoki ortodox hitközség a belügyminiszterhez írott fellebbezésében leszögezte: a putnoki piac jól ellátott, nem igaz, amit Mogyoróssy a rendelet indoklásában írt, hogy a zsidók felvásárolják az élelmiszert a keresztények elől. Putnokra Ózdról és a környező falvakból is bejárnak vásárolni az emberek, jelentős mennyiségű élelmiszert visznek haza minden nap. Jogosan állapították meg a fellebbezésben, hogy ezeknek a rendelkezéseknek egyetlen céljuk van: a zsidó lakosság önérzetének, önbizalmának és emberi méltóságának lealacsonyítása és megalázása, zsidóellenes hangulat teremtése. A BM utasítására az alispán Mogyoróssy törvénytelen rendeletét 1941. szeptemberében hatályon kívül helyezte.
A fellebbezést dr. Weisz István putnoki ügyvéd fogalmazta meg, akit 1941. augusztus 8-án Mogyoróssy csendőrökkel elfogatott, és 88 társával, köztük 72 éves édesanyjával a galíciai határra vitetett. A csoportban voltak olyanok, akiknek a BM által kiállított állampolgársági bizonyítványuk volt, ezeket Mogyoróssy elkobozta, az illetőket „galíciai lengyel bevándoroltaknak” minősítette. Nekik szerencséjük volt, a határon gróf Apponyi György országgyűlési képviselő és a MIOI (Magyar Izraeliták Országos Irodája) képviselőinek közbenjárására a 70 éven felülieket, az állampolgársági igazolvánnyal rendelkezőket és dr. Weisz ügyvédet is szabadon engedték. Ezek után Mogyoróssy a bátor ügyvédet internáltatta, majd amikor kiszabadult, rendőri felügyelet alá helyezte: mindent elkövetett, hogy tönkretegye.
30 zsidótól, köztük özvegy Klein Vilmosné kereskedőtől (ő vassal, gazdasági gépekkel, valamint műszaki elektrotechnikai cikkekkel kereskedett) már 1941-ben elkobozták a Standard-típusú, 40 pengőt érő készülékét.
Amikor 1942 őszén az OMZSA (Országos Magyar Zsidó Segítő Akció) engedélyt kért, hogy a szegény zsidók számára a zsinagógákban adományokat gyűjtsön, Mogyoróssy ezt nem akarta engedélyezni. Először arra hivatkozott, hogy csak igen kevés szegény zsidó van, ráadásul szerinte az adományok a „zsidó-angol-bolsevista propaganda” céljait szolgálják. Mint veszekedett antiszemita, magabiztosan szögezte le: „Közismert tény, hogy a hazánkat bombázó nagy »határtávolságú« (sic!) amerikai és kanadai repülőgépek gyártására az amerikai zsidók gyűjtöttek pénzt, ők fizetik a pilóták 500 dolláros felszállási jutalékát is.” Mogyoróssy azt is „tudta”, hogy a zsidók mennyire összetartanak, és azt is, hogy „ma is mennyi zsidópénz megy ki Svájcon, Svédországon és más semleges államokon át az országból.”
Az 1944. március 19-ei német megszállás után, az országos jogfosztó rendeleteket megelőzve, Mogyoróssy főszolgabíró már március 31-én javasolta, hogy nyolc putnoki zsidó kereskedő üzletét vegyék zár alá.
Még a gettósítási rendelet előtt, már 1944. április 4-én tucatjával internáltatta a putnoki zsidókat a kistarcsai táborba, és azzal sem törődött, hogy valami kicsit is hihető indoklást találjon ki. A „véghatározatokban” azt állította, hogy: „Fentnevezett állambiztonsági és közbiztonsági szempontból megbízhatatlan, angolpárti, kommunista gyanús, valamint alattomos rémhírterjesztésével a közhangulatot igyekszik meglazítani, szélsőbaloldali propaganda kifejtésével.”
Putnokon először a Tompa utca–Zsarnay utca–Cigányszögbe tervezte a gettót. Május 8-án azt jelentette az alispánnak, hogy a zsidók „tömörítését” végrehajtotta a zsidók tulajdonában lévő háztömbben, a zsidók által lakott Rákóczi út 6. és 8. szám alatti házakban. A Tompa–Zsarnay utcai ötletet azért vetette el, mert a cigánytelepről más lejárat nincs, és ha a cigányok a gettón keresztül járhattak volna, akkor szerinte mindenféle csempészés fordult volna elő.
A putnoki zsidók, köztük özv. Klein Vilmosné egy hónapig raboskodtak a putnoki gettóban. 1944. június 9-én Mogyoróssy őt és 364 hitsorsosát 7 vagonban csendőrfedezettel útba indította Miskolc felé. Itt a gyűjtőtáborban csaknem 20.000 zsidót zsúfoltak össze, majd június 11-15. között az auschwitz-birkenaui haláltáborba deportálták őket.
Özv. Klein Vilmosné nagyobbik fia, Klein Elek, az Országos Rabbiképző növendéke ekkoriban Budapesten bujkált, így élhette túl a holokausztot. Élete végéig gyötörte a lelkiismeret, hogy a német megszállás után nem próbált meg visszajutni Putnokra, hogy nem tudta elkísérni a halálba édesanyját: az apai nagymamámat.
(Elhangzott 2026. április 30-án Putnokon, a Mazsihisz és város közös szervezésében tartott megemlékezésen.)
