Az elmúlt évtizedekben Magyarországon a lucfenyők váltak az egyik leggyakoribb kerti fává, annak ellenére is, hogy a faj eredetileg nem honos hazánkban. Sok kerttulajdonos karácsonykor vásárolt gyökeres fenyőcsemetéből nevelt évtizedeken át fejlődő, tekintélyes méretű fákat, mások egyszerűen csak árnyékot adó díszfának ültették a gyorsan növő, látszólag igénytelen, de mély gyökérzet híján száraz időben gyorsan kiszolgáltatottá váló lucfenyőt.
Az utóbbi években azonban egyre többen szembesültek azzal, hogy ezek az addig egészségesnek tűnő fák hirtelen elszáradnak, lehullatják tűleveleiket, majd rövid idő alatt teljesen elpusztulnak.
A jelenség sokakat meglepett, és a legtöbben kezdetben klasszikus okokra gyanakodtak: kártevőkre, gombás vagy bakteriális fertőzésekre, esetleg valamilyen új növénybetegségre.
A kérdés végül tudományos vizsgálat tárgya lett: a debreceni HUN-REN Atommagkutató Intézet (ATOMKI) kutatói országos felmérésbe kezdtek, amelyhez a lakossági segítséget kérték. Kérdőíveket juttattak el az ország településeire, és adatokat gyűjtöttek a magánkertekben és közterületeken elpusztult lucfenyőkről. A kutatás eddigi eredményeit nemrég az International Journal of Biometeorology folyóiratban publikálták, és már az első számok is figyelemfelkeltők voltak: több mint ezer válasz érkezett, 269 településről jeleztek fenyőpusztulást, és összesen több mint négyezer érintett fát regisztráltak; ezek közel 60 százaléka 2023-ban halt el.
A kutatók a beérkezett adatokat térképre vetítették, majd a vizualizációt összevetették az elmúlt évek meteorológiai változásaival.
Az eredmény egyértelmű mintázatot mutat: a lucfenyők pusztulása ott volt a legkiterjedtebb, ahol az elmúlt években jelentősen emelkedett a nyári középhőmérséklet, miközben csökkent az éves csapadékmennyiség.
Szóval nem egy új kórokozó vagy kártevő jelent meg, hanem a környezeti feltételek változtak meg olyan mértékben, amelyet a faj már nem tud tolerálni.
A lucfenyő (Picea abies) eredetileg hűvösebb, csapadékosabb klimatikus körülmények között élt. Bár a Kárpát-medence hegyvidéki területein őshonos, a jelenlegi országterületen az Alpokalját leszámítva csak ültetett fajként van jelen, és a szélsőségesebbé váló időjárás új, kedvezőtlen helyzetet teremtett számára. A tartós szárazság miatt a fák vízháztartása felborul: gyors vízvesztés lép fel, a növény „szomjazik”, és ezzel párhuzamosan csökken a gyantatermelés. A gyanta a fenyőfélék egyik legfontosabb védekező mechanizmusa: segíti a sebgyógyulást és gátolja a kórokozók, kártevők terjedését. Amikor ez a védelem meggyengül, a fa sokkal sebezhetőbbé válik, és könnyebben esik áldozatul másodlagos fertőzéseknek. Ilyen körülmények között egy tartós szárazság az amúgy is rossz kondícióban lévő fák gyors elhalását okozza.
Magyar Péter egy azonnali vízügyi cselekvési terv összeállítására utasította Gajdos LászlótA 2023-ban tapasztalt tömeges elhalás nem elszigetelt jelenség, hanem egy hosszabb távú folyamat látványos felerősödése. A Kárpát-medence éves átlaghőmérséklete – úgy tűnik – elérte azt a kritikus küszöböt, amelyet a lucfenyő már nem képes élettanilag elviselni. Ez különösen azért jelentős, mert a jelenség túlmutat egyetlen faj problémáján: a lucfenyő pusztulása egyfajta indikátorként működik, amely a klímaváltozás helyi hatásait jelzi, és más, kevésbé klímaérzékeny állat- és növényfajok eltűnését vagy megritkulását jelezheti előre.
A jelenség nem csak Magyarországon ismert.
Európa-szerte dokumentálták, hogy a lucfenyőállományok különösen érzékenyek a felmelegedésre és a szárazságra, és egyre több helyen tapasztalható tömeges pusztulás.
A klímaváltozás hatására a fafaj elterjedési területe fokozatosan északabbra vagy magasabb tengerszint feletti magasságokba tolódik, miközben a jelenlegi élőhelyeken nő a stressz és a pusztulás kockázata. A Kárpát-medence sajátos földrajzi helyzete tovább erősíti ezt a hatást: a térség kifejezetten érzékeny a hőmérséklet- és csapadékváltozásokra. A lucfenyő az egyik első látványos vesztese lehet ennek a folyamatnak.
