Klári néni kakasai

Mifelénk nincsenek tornácos házak, mint vidéken. Egyik alkalommal azonban, amikor hazafelé sétáltam, egyszer csak kukorékolásra lettem figyelmes.

Bár zöldövezetben lakunk Budapesten, itt a házak már zsúfolva vannak egymás mellett, egyre inkább eltűnnek az egyszintes épületek és a helyükre kétemeletes lakóépületeket húznak fel. Ezért nemigen tartozik hosszú porta a házakhoz, mifelénk nincsenek tornácos házak, mint vidéken. Egyik alkalommal, amikor hazafelé sétáltam, egyszer csak kukorékolásra lettem figyelmes. Furcsa volt, hogy errefelé egy kakas hallatja a hangját. Először azt gondoltam, hogy csak rosszul hallottam, de a kukorékolás nem szűnt meg, úgyhogy elindultam a hang irányába. Nemsokára meg is találtam a szárnyasokat. Egy olyan háztól jött a hang, ahol régebben két idős ember és egy pulikutya élt. Most nem láttam a pulit, helyette három kakas próbálta egymást túlkukorékolni, miközben három tyúk sertepertélt körülöttük. A díszes társaságot egy fehér kacsa kísérte, majd megérkezett a kutya is, ami nem a puli volt, hanem egy kis bozontos, vöröses-barnás szőrzetű keverékfajta. Amolyan igazi vidéki eb a javából. Ahogy illik, védte a portáját és nagyon ugatott rám.

Csak ámultam, hogy felköltözött a fővárosba, és most itt hallatják a hangjukat. Nemsokára megérkezett a ház új tulajdonosa is, Klári néni. Az idős hölgy elmesélte, hogy már betöltötte a 90. életévét, és nemrég költözött ide Jászberényből. Ő bizony hozta az állat pereputtyát is, mert nélkülük nem élet az élet. Elmondta, hogy nagyon szép háza van neki vidéken, de a lánya itt lakik a közelben és így könnyebben tud neki segíteni. Ezért került sor a költözésre. Nehéz megszokni az új környezetet és a városi létezést. Az állatait is azért hozta magával, mert számára biztonságot adnak. Mióta világ a világ, állatokkal él. Sajnos a macska és a galambok otthon maradtak, pedig jó lett volna, ha ők is költöznek. A macska viszont más, nem szokta volna meg az új környezetet. A galambok pedig nem fértek volna el, mert kicsi a porta.