Akadnak a monetáris politikában olyan döntések, amikor az a logikus, ami nem az. Ezért aligha csodálkoztak a szakértők, hogy a még a 2 százalékot el sem elérő március infláció ellenére a jegybankárok változatlanul 6,25 százalékon hagyták az alapkamatot, úgy hogy a legnépszerűbbnek tartott 7 százalékos fix kamatozású államkötvény is többszörösen felülárazza a pénzromlás évesített mértékét. Ennek ellenére az MNB most mégis alig tehetett mást, mint a meglévő rátát rögzítették. . Pedig a hazai kilátások pillanatnyilag nem rosszak, pontosabban biztatóbbak, mint a 16 esztendős országlásába belebukott NER utóbbi négy esztendejében bármikor. A választások eredményére erősödéssel reagált a forint, s az ország kockázati felára is mérséklődött, vagyis devizapiac egyértelműen támogatásáról biztosította Magyar Péter jövendő kormányát. Egy csapásra kedvezőbbeké vált az állam adósságszolgálati kötelezettségeinek a finanszírozása is.
Varga Mihály, az MNB elnöke nemcsak ezért beszélhetett a kamatdöntő ülést követően a szokásosnál is felszabadultabban. Hanem azért is, mert a május 9-én hivatalba lépő új miniszterelnök nem sorolta őt a lecserélendő fideszes kárt okozott közé, pedig egykori miniszteri meghunyászkodása miatt ezt sem lehetett volna kizárni. Az elnök alapkamat mértének változatlanságával a Monetáris Tanács azt is jelezte, hogy támogatja a Tisza Párt kialakulóban lévő gazdaságpolitikáját, beleértve azt a szándékát is, hogy megfelelő szakmai előkészületek után közreműködnek az euró bevezetésében. Bár Varga Mihály megjegyezte: az európai közös pénz csak az újonnan csatlakozók felénél mondható sikeresnek. A fő veszély viszont most a közel-keleti háború okozta bizonytalanság, beleértve a kőolaj áremelkedésének eshetőségét is. A változatlan alapkamat mindennek a leképezése.