Fiatal apa ismerősöm küldött egy videofelvételt. Kicsi gyerekeivel áll az ablakban, és a távoli tűzijáték sziporkáit lesi kitörő örömmel. Lelkesen tanítgatja utódait, mit is ünneplünk.
A pedagógia egyik múlt századi klasszikusa írta könyvében: az ember nem tud úgy élni, hogy ne legyen kilátása valami örömre. Nem pedagógiai jegyzetet írok, de e mondat tanulságait tekintem kiindulópontnak.
A történelemben is így van ez, nem csak az iskolapadok között. Minden új generáció kiéhezve várja, hogy részese lehessen valami olyan társadalmi szintű ünnepnek, melyben a sok személyes öröm összeadódik, egybezeng egy nép, nemzet örömünnepeként.
Saját múltamból vett példáim - persze “vigyázó szemem” az április 12-iki éjszakára vetem - mind jócskán háború utániak. De alighanem ilyen volt 1918 novembere az őszirózsás katonákkal, vagy éppen 1942-ben a trianoni békét korrigáló egyezkedések után a felvidéki, erdélyi városokba vonuló honvédek köszöntése. És ezek a példák egyúttal előrevetítik annak a a nézetnek az igazságát is, hogy az ünneplés jóformán az adott történelmi pillanat után bekövetkező fordulatoktól is független lehet.
Vitathatatlan, hogy 1945-ben a pincékből a napfényre lépés, a fogságból való hazatérés napjai is ilyen ünneplést váltottak ki a társadalomból. Így történhetett ez 1956 október 23-án is. A rendszerváltás körüli időszakból alighanem a Bős-Nagymaros elleni demonstráció lehetett ilyen jelképes, “össznemzeti” esemény.
Így jött el “oly sok szenvedés után” 2026 áprilisa.
Az ifjúság éjszakája volt ez. Azoké, akiknek fiatal életükben korábban nem adatott meg a felszabadulás féktelen öröme. Az az öröm, amelyik pedig minden nemzedéknek újra ás újra kijár. Egy ilyen hatalmas éjszakai utcabál osztályrésze lett tehát az ifjú generációnak. Persze mi is vártuk, ki-ki életkorától függően emlékezve más ünnepekre - és a más ünnepek utáni, olykor drámai, kiábrándító vagy éppen tragikus, máskor elszürkülő hétköznapokra.
Nekik, a fiataloknak erre az ünnepre volt szükségük. Hogy aztán bárhogy, bármi történik is életükben: megélhessék ennek mámorát, megemelő derűjét.
Hogy úgy mondjam, minden nemzedéknek joga van egy ilyen nagy ünnepre. Életük további változásainak mégiscsak ez az éjszaka lesz az origója, bázisa, energiaforrása. Nekik most, 2026 áprilisában megadatott.
Jól van ez így.
A szerző tanár.
