Németországban már most aggódva tekintenek a szeptemberben esedékes szász-anhalti tartományi választás elébe, ugyanis ez az első olyan voksolás, amely után a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) abszolút többségre tehet szert a tartományi parlamentben. A párt kulturális programja sötét időket idéz, s azért jelent veszélyt, mert a kultúrát nem szabad térként, viták, kísérletek és egymásnak feszülő hagyományok világaként fogja fel, hanem politikai nevelőeszközként. A szász-anhalti tartományi programban a párt „hazafias fordulatot” hirdet, és abból indul ki, hogy a kultúrának a német identitás megerősítését kell szolgálnia. A dessaui Bauhaus Alapítvány és további 26 kulturális intézmény ezért felhívja a figyelmet arra, hogy az AfD a művészetet, a történelmi emlékezetet és a kulturális sokszínűséget nacionalista mintákhoz igazítaná, ezzel alapjaiban kérdőjelezné meg a művészet szabadságát és a kulturális intézmények nyitottságát.
A program egyik legdrámaibb eleme a Bauhaus elleni támadás. Az AfD szerint Szász-Anhalt túlságosan a Bauhaus örökségére építi a saját arculatát, miközben a párt úgy véli, ez az iskola háttérbe szorította a nemzeti hagyományokat, és egy gyökértelen szemléletet képvisel.
Ehelyett a párt egy „#deutschdenken” nevű kampányt indítana, amely a német történelem – az AfD szerint – pozitív korszakait állítaná a középpontba, és ehhez igazítaná az iskolai szemléletet, a turisztikai arculatot és a megemlékezéseket is. Itt tehát nem arról van szó, hogy valakinek tetszik-e a modernizmus vagy sem. A valódi kérdés az, hogy egy politikai erő akarja meghatározni, melyik örökség képviselheti a közösséget, és melyik kulturális hagyomány számít kevésbé elfogadhatónak.
Ugyanez a szemlélet jelenik meg az AfD emlékezetpolitikájában is. A párt szerint a múzeumi tárgyak eredetének kutatása – legyen szó a gyarmati időszakról, a náci korszakról vagy az egykori keletnémet állam idejéről – valójában a nemzeti bűntudat életben tartását szolgálja. Ezért megvonná az ilyen munkát segítő tartományi támogatást a magdeburgi Német Elveszett Kulturális Javak Központjától. Közben külön megbízottat nevezne ki a háborús emlékművek védelmére, vagyis az emlékezetpolitikában jóval nagyobb hangsúlyt adna a katonai áldozatvállalásnak. A kulturális intézmények szerint ez azt jelenti, hogy a múlt feldolgozását nem a kritikus, tudományos megközelítés irányítaná, hanem a nemzeti önkép politikai formálása.
A párt a kortárs művészethez is erősen politikai szempontok alapján közelítene.
Programja szerint elsősorban azokat az alkotásokat kellene közpénzből támogatni, amelyek a „német identitás” erősítését szolgálják. A színházaktól több német darabot várna, miközben azt sugallja, hogy a jelenlegi intézmények túl sok nemzetközi vagy felszínes művet tartanak műsoron. Különösen árulkodó, hogy a dokumentum a kulturális fordulatban Orbán Viktor leköszönő kormányfő kultúrpolitikáját is mintaként említi.
A kultúrafelfogás mögött intézményi átalakítási szándék is áll. Az AfD megszüntetné a tartományi politikai oktatási központ jelenlegi formáját, mert szerinte az intézmény baloldali befolyás alatt áll, és helyette egy olyan intézetet hozna létre, amelynek feladata az állampolgári nevelés és a kulturális identitás formálása lenne. A kulturális intézmények közös állásfoglalása szerint a párt még a támogatásra pályázó szervezetektől is elvárná, hogy egyértelműen igazodjanak ehhez a hazafias szemlélethez.
Az AfD Szász-Anhaltban teljes ellenőrzése alá vonná a kultúra világát, ha kormányt alakítana. A Bauhaus elleni fellépés, a múlt kritikus feldolgozásának háttérbe szorítása, a színházak tartalmának politikai befolyásolása, a támogatások feltételekhez kötése és az intézmények átalakítása mind ugyanabba az irányba mutat. Egy olyan rendszer felé, amelyben az állam mondja meg, mi tekinthető „igazi németnek”, és vállalható identitásnak.
