futball;edző;Diósgyőr;

Diósgyőrben nem kellett, a Kaukázusban csodát tett

A magyar labdarúgás rendszeresen képes a pályán és a pályán kívül is nem mindennapi (és nem hízelgő értelemben) történésekkel szórakoztatni a nagyérdeműt. A Diósgyőrnek ebben sikerült kiemelkednie a mezőnyből, és megint csak nem pozitív viszontagságban. A klub a múlt héten 5-0-s vereséget szenvedett hazai pályán a Debrecentől, amivel biztossá vált, hogy jövőre kiesik a másodosztályba. Az alakulat működése túlszárnyalja a Benny Hill Show-t, ha ez pedig önmagában nem lenne elég, a kaukázusi Azerbajdzsánból ugyanezen a hétvégén kapott egy olyan fricskát, amire a legnagyobb forgatókönyvírók is elégedetten csettintenének. 

2025-öt még úgy kezdte meg a Diósgyőr a labdarúgó NB I-ben, hogy az előkelő harmadik helyen szerepelt. A tavaszi folytatás azonban már közel sem sikerült ilyen jól, a klub végül a hatodik helyen futott célba. „Természetesen" jöhetett is a teljes újratervezés, aminek meglett az eredménye, de nem úgy, ahogy azt a DVTK-nál remélték volna: három fordulóval az idei bajnokság vége előtt az alakulat biztosan búcsúzik az élvonaltól. Az életben maradás főpróbáján hazai pályán kapott ki 5-0-ra az előtte négy bajnokin nyeretlen Debrecentől. Ez a másfél év alatti, ilyen mértékű visszaesés nem kis csalódás, az edzők és a játékosok jönnek-mennek, pedig nem feltétlenül bennük kell a hiba első számú forrását keresni, ezt Valdas Dambrauskas menedzser tudja a legjobban alátámasztani, aki a Diósgyőr kiesésével szinte egy időben ért egy európai csoda kapujába.

A litván szakember neve kevésbé lehet ismerős a futballvilág szakértőinek, pedig Dambrauskas ügyesen építi a karrierjét: a bolgár és a litván bajnokságot megnyerte, ezen felül a Hajduk Splittel 2022-ben a Horvát Kupát húzta be (a klub előtte 2013-ban szerzett trófeát). A 49 éves edző 2025 februárjában vette át a DVTK irányítását, miután az egyesület kissé váratlanul, de elküldte Vladimir Radenkovicot a kispadról.

Izgalmas koncepció, de hamar bedobta a törülközőt a DVTK

Dambrauskas kinevezésében külön érdekesség, hogy a klub sportigazgatója akkoriban egy mindössze 27 éves férfi, Horváth Csenger volt. Horváth 2024 novemberében vállalta el ezt a pozíciót, és ha nem is teljesen nullkilométeres szakemberként (korábban több magyar klubnál is gyűjtött tapasztalatot) vált sportigazgatóvá, az ismeretlenebb neve (Magyarországon a leginkább a visszavonult futballistákból lesznek igencsak gyorsan sportigazgatók) és az életkora miatt végre valami látványos változást vetített elő. 

Ezt erősítette, hogy Horváth rögtön, rendhagyó módon a kinevezését bemutató sajtótájékoztatóján egy prezentációval lepte meg az újságírókat, ahol vázolta a hosszútávú, szakmai terveit.

Ez eddig mind szép és jó, ám a gyengécske tavaszi eredmények után a magyar futball közege be is darálta Horváthot és 2025 júniusában közös megegyezéssel távozott a klubtól. Helyét Kovács Zoltán vette át, aki az Újpest elnöki főtanácsadójának pozícióját hagyta ott a miskolciak kedvéért. Kovács 2013 és 2014 között már dolgozott Diósgyőrben, akkor egész sikeresen. Azt megelőzően azonban a Videotonnál az első években elért szép eredményei után lejtmenetbe került és 2021 nyarán végül önként mondott le tisztségéről, Újpesten pedig szintén nem hullajtottak könnyeket a távozása után.

Kovács állítása szerint szívesen dolgozott volna együtt Dambrauskasszal, a litván edző azonban kis gondolkodási idő után végül távozott a klubtól, mondván, őt még az előző sportigazgató hozta Diósgyőrbe, jobb mindenkinek, ha félreáll.

Csodát csinál a „bukott” edző

Azt valószínűleg soha nem tudjuk meg, hogy Dambrauskas mennyire látta előre, hogy mekkora káosz van a klubnál, de úgy döntött, hogy biztos, ami biztos, Miskolctól több mint 3000 kilométerre vállal munkát és Azerbaijdzsánban, a Sabah Baku edzője lett.

A volt igazságügyi miniszter szerint a konkrét személyek ismeretében lehet majd megmondani, hogy a Tisza a saját kádereit akarja kinevezni vagy a valódi változás történik.