Az Orbán-kormány 2017-ben bővítette a taót felhasználható látványsportágak körét, ettől kezdve a cégek társasági adójukat már a röplabda-egyesületeknek is felajánlhatták. A sportág egyik fellegvára Kaposvár, az itt működő akadémia ügyvezetője, aki az extraligás női csapatnál is ugyanezt a pozíciót töltötte be – korábban a Szita Károly-féle fideszes városvezetés televíziójának cégvezetőjeként, ügyvezetőjeként és vezető szerkesztőjeként is dolgozott –, élt a lehetőséggel, s évek alatt több száz millió forint támogatást szerzett.
Mivel a tao profi sportra nem fordítható, az összeg átcsatornázásához az akadémiáról a női csapathoz csalásra volt szükség: az ügyvezető családtagjaival, bizalmi embereivel, illetve a somogyi sportsajtóban dolgozó újságírókkal fiktív szerződéseket kötött. A szerződők elvileg az akadémiának dolgoztak, gyakorlatban viszont a női csapatnál töltöttek be különféle pozíciókat, közülük ráadásul többen vállalták, a kapott, magas szerződési összegek egy jelentős részét visszautalják az ügyvezetőnek.
A botrány kirobbanásakor a városban 300 millió forint körüli átjátszott tao-pénzről beszéltek, az ügyészség 194 milliót látott bizonyítottnak, emellett az ügyvezetőt 8 milliós sikkasztással, ugyanekkora értékű csalással, valamint 14 milliós hűtlen kezeléssel vádolta meg.
A per kezdetének időpontja ugyan még nem ismeretes, de a főügyészségtől kapott tájékoztatás szerint az előkészítő tárgyaláson az ügyész beismerő vallomás esetén 4 év börtönbüntetést ajánl az ügyvezetőnek, míg társai – akik közül többen a nyomozati szakban beismerték tettüket, segítették az eljárást, s megállapodtak a vádhatósággal – felfüggesztett szabadságvesztést kaphatnak.
A jelenlegi csapatot üzemeltető cég külön felhívta a figyelmet arra, hogy nem a 2022. februárja óta a KHG KNRC-t üzemeltető Kapos Sport Röplabda Kft. ellen indított nyomozást a Pécsi Törvényszék.
A kaposvári eset nem egyedi, a tao felhasználása hosszú ideje vita tárgya, a nem megfelelő ellenőrzések miatt ugyanis az elvileg utánpótlásra és létesítményfenntartásra, -korszerűsítésre felhasználható támogatást 40-70 százaléka valamilyen formában a profi sportban kötött ki, mint arról lapunk 2021 tavaszán beszámolt több, a Népszavának akkor név nélkül nyilatkozó sportvezető elmondása alapján. A látványsportágak ilyetén támogatását 2011-ben vezette be a Fidesz-KDNP, az első időkben az igazolt utánpótláskorúak száma alapján ítélték meg a támogatást, emiatt az egyesületek tömeges látszatigazolásokba kezdtek, s azok a klubok, melyeknek jó kapcsolataik voltak egyes iskolákkal, akár az intézmény összes diákját leigazolták: akadt olyan fővárosi egylet, mely a kerületében lévő összes iskolában eljátszotta ezt.
Van tizenkét dühös bíró, a Magyar Röplabda Szövetség feltűnően idegesA sportági tömegesítés után a versenyeztetett csapatok száma alapján lehetett taózni, amit szintén ki lehetett játszani, sok gyerek több korosztályban is szerepelt, s egy hétvégén akár két-három mérkőzésen, tornán is pályára lépett, emellett a kisebb településeken, ahol korlátozott volt a gyereklétszám sokan több sportágba is le volt igazolva. Végül a kormány 2019-ben sportáganként maximálta az éves tao-keretet, így a létszámokkal már nem volt értelme bűvészkedni, viszont nagyobb lett a tétje a pályázati anyagoknak, így megnőtt a jelentősége a taóra specializálódott vállalkozásoknak. Miután a támogatási pénzek begyűjtése igencsak nehézkes, itt tűntek el az első tízmilliók, a taózó cégek ugyanis rájöttek, szüksége van rájuk a kluboknak, s ezt ki is használták-használják: a teljes lehívható összeg 12,5 százaléka úgynevezett kiegészítő támogatás, mellyel nem kell tételesen elszámolni, ez a cégvezetők jellemzően vissza is kérték.
A befolyt taotámogatások 70 százaléka fordítható fizetésekre, persze az utánpótlásban. Mivel a 2010-es évek végéig semmi sem tiltotta, hogy a profi csapat tagjait az utánpótlásban foglalkoztassák, így a nagyobb fizetést kérő játékosokat falból beírták edzőnek vagy szakmai vezetőnek valamelyik utánpótláscsapathoz. Esetenként többhöz is, edzői végzettségnek elég volt egy okj-s tanfolyam, ha nem volt tréneri papírja, akkor technikai vezető, szertáros, adminisztrátor, sportigazgató vagy kommunikációs munkatárs lett. A fizetések pedig papíron az egekbe szálltak: egy gyerekeknek hetente háromszor edzést tartó tréner 300-400 ezer forintot kapott – a tao előtt százezret sem kerestek –, viszont a fizetésük 40-60 százalékát vissza kellett osztani, ahogyan a szintén mellékállásban dolgozó technikai személyzet tagjainak is, akik hasonlóképpen több százezer forintokkal szerepeltek a könyvelésben. Forrásaink szerint egy ügyes klubvezető a fizetésekre fordítható pénzek felét, az óvatosabbja a harmadát tudta így átcsoportosítani egy profi csapathoz, átlagosan a játékosok bérének harmadát ki lehetett hozni a taóból „kimentett” összegből, s ha nem lenne ez a támogatási forma, a labdarúgás és a kézilabda kivételével a klubok nem tudnák megfizetni a játékosok igényeit. Más megközelítésből viszont a tao-pénzek cirka felét simán kilopták az utánpótlásból, nem véletlen, hogy a Tisza Párt már a kampányban jelezte, az eddigi gyakorlat bizonyosan megszűnik, s a sporttámogatásokat szigorúbb számonkérésekhez és elszámoláshoz kötik.
Sok az éhes száj, eltűnt a Gödöllői Röplabda Club csaknem egymilliárd forintja