Politikai cunami söpört végig az országon. Fantasztikus volt látni múlt vasárnap éjjel az utcákon ünneplő boldog embereket. Átszakadt az a gát, amelyet már évek óta szorított, feszített az egyre gyűlő társadalmi elégedetlenség.
Szociológiai értelemben már több mint két éve összeverbuválódott az a kritikus tömeg, amely megbuktatta az Orbán-rendszert. Magyar Péter kiváló politikai érzékkel ismerte fel azt a társadalomlélektani helyzetet, amely igényt támasztott egy szimbolikus vagy tényleges vezetőre. Számomra az áttörést a nagyváradi séta jelentette, amelynek során Magyar rendkívül jól érzékelte az egyre gyűlő társadalmi elégedetlenség kanalizálásának lehetőségét.
Orbán hosszú ideig sikeresen játszott a magyar „néplélek” húrjain, de a gőgös magabiztosság elhomályosította a politikai tisztánlátást. Az autoriter rendszerek sajátossága az örökkévalóságukba vetett hit, amelyben a bukás lehetősége fel sem vetődik.
Fleck Zoltán professzor megfogalmazása szerint itt most egy alkotmányos forradalom játszódott le, elfogadható szintű demokratikus keretek között. Társadalomlélektani szempontból 16 éve egyre inkább záródott az a virtuális ajtó, amelyen keresztül a szabadságérzet friss levegőjének kellett volna beáradnia. Most az ajtó kivágódott, és újra friss levegő töltötte meg társadalmi környezetünket.
Az elmúlt napokban többen felhozták az 1848-as szabadságharc és az 1956-os forradalom példáját. Valóban nagyon sok a hasonlóság, de egy lényeges pontban eltér ezektől a mostani helyzet. Mind a két nagyszerű forradalom fegyveres felkelésbe torkollott sok emberi áldozattal és a végén bukással. A mostani helyzet a rendszerváltás hangulatához hasonlítható, de 1990-ben a régi rezsim teljesen tisztában volt az államszocialista rendszer bukásával, és ezt a folyamatot nem tudta, és erőszakosan nem is akarta megakadályozni.
A múlt vasárnap újdonsága az volt, hogy 1848-at és 1956-ot idegen hatalmak verték le, még most a népakarat szabadította meg az országunkat a saját parazita uralkodó rétegétől, külső hatalmak aktív beavatkozása nélkül. A most megbukott rezsim egyáltalán nem érzékelte, hogy milyen elementáris erejű a változás igénye. Nagyon sokan még az utolsó pillanatig sem akarták elhinni, hogy békés úton kerülhet sor a váltásra. A kirobbanó, revelatív öröm az emberek többségében abból adódik, hogy ez sikerült.
Most nem bukhatunk el, mint 1849-ben és 1956-ban. Azt gondolom, hogy nem is fogunk! Társadalmi békére és nagyon sok munkára lesz szükségünk ahhoz, hogy az itt hagyott romokat el tudjuk takarítani. A 16 évig regnáló hatalom megmérgezte a társadalom lelkét, és hamis értékekkel tévesztette meg még a saját választóit is. A folyamatos félelemkeltés és a háborús pszichózis fenntartásával azt az érzetet keltették, hogy csak Orbán védhet meg bennünket a végzetünktől. Ez politikai bűntett volt!
Az új kormánynak és minden felelős véleményformálónak rendkívül nagy a felelőssége abban, hogy ezt a mérget kivonják a társadalom testéből. Erkölcsi és etikai megújulásra van szükségünk. A jelek kedvezőek, és az új politikai elitnek a tehetségen túl komoly politikai bölcsességre lesz szüksége.
E fantasztikus választás nemzetközi üzenete, hogy az egyre inkább teret nyerő, de Európában kormányra nem került szélsőjobbos illiberális pártok számára ez komoly figyelmeztetés: egy társadalom egészséges immunrendszere képes aktivizálódni. Rendkívül jó érzés, hogy a választás legitim voltát sorra ismerik el és gratulálnak Magyar Péternek a világ fontos vezetői, politikai szereplői. Még Hollywood is megmozdult...
Bibó Istvánt idézve: „…A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.” Múlt hétfő óta egyre több mosolygó, boldog arcot látok a villamosokon és a metróban. Nagyszerű érzés. A demokratikus gondolkodás nem ismer határokat polgár és polgár között, mindenki jogát elismeri a félelemmentes életre.
Most újra nagyon jó magyarnak lenni, és nem lehajtott fejjel botorkálni a konfliktusoktól szabdalt világban. A világnak nem autokrata vezérekre, hanem bölcs, határozott, empatikus vezetőkre van szüksége, akik értik és felismerik nemzetük érdekeit, valamint figyelembe veszik más országok kultúráját és saját nemzeti elképzeléseiket is. Köszönöm, hogy újra büszke lehetek magyar identitásomra! Boldog új éveket, Magyarország!
A szerző szociológus, könyvkiadó.