Mi, férfiak nem élünk lelki életet. Azért nősülünk meg, hogy valaki megtegye helyettünk is – mondta Orbán Viktor a parlamenti választás előtt pár nappal egy székesfehérvári gyűlésen. Ez a két rövid mondat sokat elárul a világ- és emberképéről, és rámutat bukásának egyik lehetséges okára is. Először is: a politikacsinálást a férfiak ügyeként deklarálja, ezzel a szavazóképes magyar lakosság nagyobbik részét, több mint 52 százalékát kiutasítja a közügyek intézésének terepéről. Nem mondták neki a szakemberei, hogy több nő, mint férfi szavazott a pártjára? Őket, hűséges hatalomban tartóit vette így semmibe.
Az, hogy a férfiak nem élnek lelki életet – egyszerűen butaság. Ha ezt konyhanyelvről szaknyelvre fordítjuk, azt állítja, a férfiaknak nincsenek érzelmeik. Csak szólok: a negatív érzelem is érzelem, és éppen ezt próbálták meg a Fidesz szónokai ebben a hosszúra nyúlt kampányban öklöt rázva, üvöltözve felébreszteni: a félelmet és a gyűlöletet az Unió vezetése és a szomszéd ország elnöke ellen.
A nőket ebben a szövegrészletben másodrangú emberként állítja be, akiket feleségül vesznek a férfiak. Vegyük észre: ebben a mondatban a férfiak a cselekvő alanyok, a nők a passzív tárgyak. Azért teszik ezt Orbán világképében a férfiak, hogy elvégeztessék velük a lényegtelen dolgokat, úgymint a lelki életnek nevezett érzékenykedést, vagy ahogy Vitályos Eszter fideszes képviselőnő fogalmazott, a „picsogást”. Mondta ezt Orbán a kampány finisében, amikor már tudta, hogy a fiatalok mennyire elfordultak tőlük. Így beszélt annak a generációnak a képviselőihez, amelynek nőtagjai képzettebbek, több diplomával, nyelvvizsgával rendelkeznek, mint férfitársaik. Mondta ezt azoknak a lányoknak, akik már nem tekintik életük értelmének, hogy valaki nőül vegye őket, ők pedig lelki életet élhessenek a konyhában és a szülőszobában.
Az is világos ebből a két mondatból, mit gondol Orbán a politikáról: harcnak tartja, amelyet a férfiak karddal, ököllel, lőfegyverrel vívnak. Vagy éppen kevésbé nemes eszközökkel, küllőbe dugott bottal, bicskával, bokszerrel. A politika világa kemény és veszélyes, ezért nem való nőknek, mondta a miniszterelnök, de megengedett néhány kivételt, például a szerinte kivételesen tehetséges Czunyiné Bertalan Judit esetében.
Ő már tizenhat éve tagja a parlamentnek, volt köznevelési és területfejlesztési államtitkár is, mondhatni, nő létére oszlopos tagja a NER épületének. Idén is indult a Fidesz színeiben. Hallott nyilván szűkebb pátriájában, a Komárom-Esztergom megyei 3. választókörzetében ellenzéki mozgolódásokról, ezeknek így üzent nyilvánosan: „Lesz itt még nagy pofára esés!” Mivel ő fog győzni, akárki meglássa.
Czunyiné amúgy mindig is meglehetősen szűkszavú volt a rá bízott területek képviselőivel. 2015-ben, köznevelési államtitkársága idején úgy nevezte ki a Budai Nagy Antal Gimnázium igazgatójának Manolovitsné Erdőközi Orsolyát, hogy azt mind a tantestület, mind a szülők, mind a diákok ellenezték. Czunyiné szóba sem állt velük, úgy hozta meg döntését. Ő bízott Erdőköziben, hiszen az 1990-es évek vége felé együtt tevékenykedtek alma materük, a Károli Gáspár Református Egyetem hallgatói önkormányzatában. Az igazgatónővel kapcsolatban később plágiumvádak is felmerültek, nem tudott elszámolni alapítványi pénzekkel sem, de a Czunyinéban megtestesülő kormányzati bizalom töretlen maradt iránta.
Czunyiné hallgatásba burkolózott országgyűlési képviselőként is, amikor 2023-ban a választókörzetéhez tartozó Ácson a Huayou Cobalt kínai gyár 520 milliárdos beruházásra készült. A helyieket felháborította, hogy a gyárat egy száz hektáros, jó minőségű szántóföldes területen akarták felépíteni. Ez ellen Ács és a szomszédos települések lakosai petícióban tiltakoztak. Czunyiné akkor nemcsak képviselő, hanem területfejlesztési kormánybiztos is volt. Kérésüket válasz nélkül hagyta, nem segített a terület lakóinak abban, hogy megőrizzék környezetük és a város mellett folyó Duna épségét, tisztaságát.
A képviselőnő férje, feleségével ellentétben sosem volt hallgatag. Amikor Czunyinét azért bírálták, mert digitális tartalomfejlesztési államtitkárként nem sokat tett a covid idején otthoni tanulásra kényszerített iskolások helyzetének megkönnyítésére, Czunyi egy vadászpuska üzembe helyezésének ígéretével riasztotta el a bírálókat. 2026 elején környezetvédők tüntettek a helyi polgármester kapuja előtt, aki azzal védekezett, hogy sem ő, sem a családja, sem a kuvaszai nem illetékesek a homokbánya szennyezésével kapcsolatban. Czunyi ekkor ezt a tanácsot adta neki a szociális médiában: „Én a kuvaszokat engedtem volna ki, elég intelligens tárgyalópartnerek lettek volna ezeknek.” A megjegyzés nagy felháborodást váltott ki, így a feleség, Czunyiné is reagált rá. Leszögezte: a férje „is csak ember”, megbocsátható neki, ha néha kicsit ingerült.
Emberek a választók is, és most megbuktatták Czunyinét a parlamenti választáson. El kell hagynia a megszokott széket, persze tizenkét milliós bánatpénzzel a zsebében. Bukását nem kommentálom – a Czunyi család nyelvi regisztere számomra idegen.
Vannak, akik a kormánypártok bukását kommunikációs hibákkal magyarázzák. Szerintük a hallgatóságot jobban ismerő, intelligens beszédírók megmenthették volna a helyzetet. Én nem hiszek ebben. A tényellenes kommunikáció – egyszerűen szólva: hazugság – lelepleződik a tények tükrében. Orbán azt állította a választás után, hogy ő „sose tűrte a korrupciót”. Szánalmas hazugság. A családja nevére íratott grófi kastélyok, milliárdos földbirtokok, Hatvanpuszta a maga ízléstelen luxusával, az adóparadicsomokba síbolt magyar közpénzek, Matolcsyék luxusautócsordát rejtő konténerjei Dubaj irányába – ezek kommunikációval elfedhetetlen tények.
A Fidesz prominenseinek, Orbánnak, Lázárnak, Szijjártónak még a kampány finisében tett nyilatkozatai is azt árulják el, milyen mélyen lenéznek, megvetnek ők bennünket, választókat. A Putyinnak szolgálatkész kisegérként cincogó miniszterelnök itthon oroszlánkirályként üvölt olajblokádról, ukránok által elcsalt választásokról, háborút szító Brüsszelről. De a hazugságból szőtt függöny már nem takarja el a tényeket sem előlünk, sem a büntető igazságszolgáltatás elől.
A szerző nyelvész.