Király Nóra: Orbán Viktor lemondásának már a választás estéjén meg kellett volna történnie

A Facebook-posztjaiban a Fidesz teljes megújításáról beszélt, és, hogy át kell értékelni sok mindent. A frakciójuk szinte teljes lecserélését ebből a szempontból jó iránynak tartja?

Igen, abszolút egyetértek vele, de ez csak egy szükséges technikai lépés. A képviselői cseréknél jóval több kell. Az egész Fidesz megújítására van szükség véleményem szerint.

Beülne ebbe az új frakcióba?

Itt nem az én személyem a lényeg, hanem a Fidesz jövője. Huszonnégy éve dolgozom a Fidesz közösségében, a magyar emberekért és sokakkal ellentétben sohasem a pozíciókra hajtottam, hanem feladatokra. 23 év után 2025 nyarán 10 hónapra kerültem be a parlamentbe, ami hatalmas megtiszteltetés volt számomra, de dolgozni a magyar nemzetért nemcsak itt lehet. Sőt. Az biztos, hogy mindenkinek le kéne vonnia a megfelelő következtetéseket az egy héttel ezelőtti brutális vereségből.

Mi lenne a megfelelő következtetés?

A lényeg most a megújulás, a vereség okainak őszinte feltárása és a változtatásra való igény. A hibákkal szembenézni tudó, a hibákból tanuló, építkezni tudó, de közben harcos képviselőkre van szükség nem csak a parlamentben, hanem a választókerületekben, az önkormányzatokban és a kisebb közösségeinkben is. Újra kell gondolni a Fidesz teljes működését, a személyi összetételt és be kell látni a hibákat, amiket vétettünk – nemcsak a kampányban, hanem az elmúlt 16 évben –, és teljesen új alapokra kell elkezdeni építkezni.

Ezalatt a pártvezetésre is gondol?

Abszolút. Nem én, nem a képviselőjelöltek, de nem is a mezei képviselők ültek ott a kampányértekezleteken és a különböző testületekben. Ezért vannak a Facebook-kommentelők nagyon nagy tévedésben: mi jelöltek, képviselők voltunk – 106 jelölt, 134 országgyűlési képviselő –, de nem mi ültünk ott azokon az üléseken, ahol eldőlt, milyen irányba megy a kormányzás vagy a kampány.

Orbán Viktornak távoznia kellene vagy minimum felajánlani a lemondását?

Én nagyon hiányoltam a lemondást már vasárnap este, és hiányolom azóta is. Orbán Viktor történelmi jelentősége, nagysága megkérdőjelezhetetlen, fantasztikus dolgokat vitt véghez Magyarországon – ezt egy másodpercig nem szeretném kritizálni. Nagyra tartom őt és a munkásságát is. A Fidesz 16 éves kormányzásában csodálatos dolgok történtek: a nemzetpolitika, a családpolitikai rendszer kiépítése, a nyugdíjasok megbecsülése, a sport felemelése, a nemzeti öntudat erősítése – hosszan tudnám sorolni. Viszont az elmúlt években valami félresiklott, és ezért a felelősséget vállalni kell. Nem gondolom, hogy ezt egy személyben Orbán Viktorra lehetne kenni. Tudom, hogy ő hajlamos ezt magára vállalni, de én ezt nem így látom.

Mégis azt mondta a kormányfő, hogy ha kell, továbbra is ő vezeti majd a csapatot. Megtörténhet még az, hogy lemond?

Szerintem ennek akkor, a választás estéjén kellett volna megtörténnie, természetesen fenntartva a lehetőségét, hogy a Fidesz tagsága a vereség ellenére a továbbiakban is bizalmat szavaz majd akár Orbán Viktornak, akár más vezető tisztségviselőnek. Ezt hívják demokráciának.

A közvélemény-kutatások önöket megvezették?

Sőt, a csepeli körzetem a legesélyesebb budapesti választókörzetként volt számon tartva. Amikor rendszeresen értékeltük a kampányban elért eredményeket, elém is olyan kutatásokat tettek, amik szerint csak pár százalékkal voltam lemaradva a tiszás ellenfelem mögött. Biztattak, hogy nyomni kell tovább, meglehet a győzelem. Mondjuk ez még Szabó Szabolcs visszalépése előtt történt, de valószínűleg akkor sem volt igaz. Sokan kritizálnak azért, hogy most posztoltam a kritikáimat, de a kampányban végig rendszeresen mondtam az illetékeseknek, hogy nem biztos, hogy az emberek napi 10 háborús posztot szeretnének látni. A kampányvezetés viszont kitartott amellett, hogy akkor is ez a jó irány, most nem cukimuki játszóteres, pozitív posztokra van szükség, hanem a háborús témák sulykolására. Szerintük ez volt a győzelem kulcsa. A kampány egy csata, ott a közlegényeknek nincs lehetőségük ellentmondani a szakaszvezetőnek, pláne nem a hadvezérnek. Ha csata közben valaki leteszi a fegyvert és távozik, az pedig cserbenhagyás. Egy héttel ezelőtt viszont vége lett a csatának, veszítettünk – nem kicsit, hanem nagyon – tehát most van itt az ideje értékelni, jó volt-e a haditerv.

Pár hónappal ezelőtt kézbe kaptam egy budapesti 9. választókerületre vonatkozó Medián-kutatást, ami tűpontosan előrevetítette a körzet végeredményét. A párt hierarchiát betartva kollégám odaadta ezt a kutatást a választókerületi elnöknek, Németh Szilárdnak, jelezve, hogy lehet taktikát kellene váltani mert itt baj lesz. Nem történt változás, ment minden ugyanúgy és a végén kétszázzal beleszáguldottunk a betonba.

Azt az értesülésünket meg tudja erősíteni, hogy Ferencz Orsolyával korábban szerettek volna sajtótájékoztatót tartani, ahol elhatárolódtak volna Nagy Feró Szőlő utcai ügyben tett botrányos kijelentésétől, de ezt megtiltották önöknek?

Sajtótájékoztatóról nem volt szó, elhatárolódó Facebook-posztról viszont igen.

Ki tiltotta le ezt?

Már kampányban voltunk, maradjunk ennyiben. Nagy Feró undorító kijelentése után én azonnal elhatárolódtam tőle a gyermekvédelmi DPK-csoportomban. Csak az egy zárt csoport. Utána szerettem volna a nyilvános oldalamon is megjelentetni az írásomat, de ez nem sikerült. Közéleti tevékenységem egyik legnagyobb hibájának tartom, hogy ott, akkor nem álltam sarkamra és nőként, anyaként, a gyermekvédelmi DPK alapítójaként, áldozatsegítésért felelős miniszteri biztosként, a FICSAK alapítójaként nem voltam határozottabb.

És érte olyan kritika is, hogy ha nyernek, vajon akkor is megszülettek-e volna ezek a Facebook-posztjai. Ez nem jogos?

Nem tudom, mi lett volna ha. Azt tudom, hogy voltak kritikus pontok az életemben a Fideszben eltöltött időszakom alatt, de ez nem egy egyszemélyes történet. Én egy közösség része vagyok, rengeteg emberért tartozom felelősséggel a kitartásommal és a becsületemmel. Nem hagyhattam őket cserben. Sok ember állt – áll a mai napig - mögöttem: a választóim, aktivisták, segítők, kollégák. Arról senki nem beszél, hogy hány kisgyerekes, egyedülálló anyának adtam munkát, vagy aktív, friss nyugdíjasoknak, akik nem tudták, mit kezdjenek az életükkel és boldogan jöttek hozzám dolgozni. Van bántalmazó kapcsolatban élő nő, autista gyermeket nevelő anya – a mai napig kolléganőim. Sok emberért feleltem. Nem mondhattam nekik azt egyik napról a másikra, hogy akkor én most kiszállok. Én alapvetően abban hittem mindig is, hogy a kritikákat el kell mondani, meg kell hallgatni és azon kell dolgozni, hogy a rossz dolgokat kijavítsuk, a jó dolgokat pedig még jobbá tegyük.

Most mi következik?

Jelenleg nagyon bizonytalan minden. 16 év kormányzási időszakot lezárni nem egyszerű. Férfiasan bevallom, engem is nagyon megvisel, mert nekem egyetemista korom óta a Fidesz veszi körül az életemet. Rengeteg barát, volt és jelenlegi kolléga, emberi sorsok, kettétört életutak, nehéz ezt megélni, de sajnos magunknak köszönhetjük, Öt gyerekem van, ráadásul egyedülálló anya vagyok, számomra sem mindegy, mi lesz szeretett közösségemmel, de még fontosabb, hogy mi lesz a hazámmal, Magyarországgal. Nem véletlenül írtam ki pénteken azt, amit kiírtam, mert így gondolom. Teljes megújulással, önkritika gyakorlással, új utak kijelölésével szerintem még van remény újjáépíteni azt a pártot, amire 2,4 millió ember szavazott egy héttel ezelőtt. Magamban bízom, fel fogom találni magam – a politikán, a közéleten túl is van élet. Nagyon szerettem ezt csinálni, hittem abban, hogy hozzá tudok tenni Magyarország boldogulásához, rengeteg jó dolog létrehozásának voltam részese az elmúlt 24 évben. De meggyőződésem, hogy egy ekkora vereség után számot kell vetni, nem szabad a rossz dolgokat a homokba temetni. Ki kell mondani, őszintén kell beszélni róluk – ez a megújulás egyik legfontosabb alapja és utána el lehet kezdeni újra építkezni.