Hann Endre: Készítünk egy komoly választás utáni felmérést, a propagandistáknak nem velünk, a szavazókkal kell elszámolniuk

A felmérésekből kialakult feszült háborúban végül Hann Endre nevetett a végén. Volt azért önben egy kis szorongás az eredmények előtt?

Nem a szorongás a jó szó erre. Inkább feszült várakozás. És valamilyenfajta eredendő bizalom, hogy „miért pont most rontanánk el?”. Azért ez nem úgy van, hogy csak úgy csinálunk egy felmérést, ennek megvannak az előzményei, sok munka, sok elemzés. És letesztelünk egy csomó dolgot, hogy vajon nincs-e valami olyan tényező, ami befolyásolhatja az eredményeket, és amit kontrollálnunk kell. Szóval ebben tényleg munka van. És én sosem kerültem azt a kifejezést sem, hogy mindehhez szerencse is kell. Ha szabad a költőt idéznem: sors bona nihil aliud, jó szerencse, semmi más.

Csak azért kérdezem az előzetes félelmeiről, mert nyilván az volt a fideszes kutatók és propagandisták célja, hogy mindenkit elbizonytalanítsanak a számukra ellenséges táborból.

De én nem tartom magam egy tábor részének.

Ők viszont annak tartották önt.

Tudom, persze, mert ők a főnökük hatására állandóan militáris képekben és metaforákban gondolkodnak. De nem vagyok egy tábor része, én tényleg egy szakmát próbálok tisztességesen űzni. Vannak kollégáim, akik egyben versenytársaim, de ez nem egy tábor. És muszáj néha fellengzősnek is lennem, mert szerintem – ha csak egy napig is – de most helye van ennek. Én az apámat mindig úgy láttam és tőle azt kaptam örökül, hogy egy protestáns etikát kell követni, és ettől soha nem eltérni.

Akkor a protestáns etika szellemében mit szól Deák Dániel és Kohán Mátyás bocsánatkéréséhez?

Azt, hogy valójában nem vártam tőlük bocsánatkérést. Nem is várok továbbra sem, azt viszont szánalmasnak és megvetendőnek tartom, hogy szavakban bocsánatot kérnek, de a bocsánatkérést követő mondat már megint arról szól, hogy mennyire jóhiszeműek voltak, és mennyire hittek abban, amit ők állítottak rólam és a Fidesz támogatottságáról. Ez továbbra is hazugság, ez nem lehetséges. Pontosan tudták, hogy hazudnak, és most is hazugsággal próbálnak kimenekülni ebből a helyzetből. Sokkal tisztességesebb lenne hallgatni és elvonulni valami olyasmire, amit akár vezeklésnek is hívhatunk.

Hogyan fogják feloldani ön szerint ezek az agytrösztök és kutatók azt a hitelességi atombombát, amit vasárnap kaptak? Be kellene zárniuk?

Nem az én dolgom megmondani, hogy ők mit csináljanak, én csak azt szeretném visszajelezni, hogy várakozással tekintettem a bocsánatkérésükre, ami hírként jött velem szembe. Várakozással nyitottam meg a nyilatkozataikat is, és azt láttam, hogy egy formális bocsánatkérő mondat után folytatják a hazudozást.

És mi fog most jönni? Mit publikál legközelebb a sorozatos Fidesz-vezetések után a Nézőpont Intézet, vagy Deák Dániel?

Nem tudom. Deák Dániel amúgy nem is közvélemény-kutató, bár újabban ebben a szerepben is próbálkozott a XXI. Századi Intézetnél. És Kohán Mátyás sem közvélemény-kutató, tehát én tőlük nem várok ez ügyben semmit. De azt látom, hogy megindult valami, ami talán az erjedésnél még súlyosabb dolog. Eddig csak Ferencz Orsolya egészen drámaian éles hangú megnyilatkozását láttam, hogy ki kell vágni a bukás felelőseit a fideszes oldal testéből, és szerintem ez egy folyamat kezdete. De én most erről nem akarok olyan nagyon sokat beszélni. Azt szeretném mondani – és nem panaszkodom – hogy egyelőre éppen elég energiát visz el az ünneplés, és hihetetlen mennyiségű pozitív visszajelzés érkezik hozzám. Életemben nem kaptam ennyi jót, mint amennyit most, ismeretlenektől is. Sőt, most már ott tartunk, hogy a Mediánnak fiatal rajongói is vannak, mintha valami celebek lennénk. Szóval ezt most túl kell élni, de dolgozni is kell. Nagyon határozott szándékunk, hogy komoly választás utáni felmérést készítünk, mert borzasztóan izgalmas, hogy hogyan éli meg a társadalom ezt a felszabadulást. És hogy vajon a hazugságokkal félrevezetett Fidesz-rajongók hogyan élik meg azt a légvárat, ami egyik óráról a másikra összeomlott. És nagyon fontos: a propagandistáknak, akik azzal szórakoztak, hogy lejárassák a közvélemény-kutatókat, nekik valójában nem velünk kell elszámolni, hanem a szavazóikkal. Akiket hülyítettek, félrevezettek, és akiknek nagyon keserű ébredést okoztak vasárnap.

És Magyar Péter mostani hatalmas ünneplése és ez az örömteli hangulat meddig tarthat ki? Ebben van külön tapasztalata a közvélemény-kutatóknak?

Mindenképpen van egy kegyelminek nevezett időszak, és egyelőre őrületes várakozások vannak, hatalmas feladatok tornyosulnak a Tisza előtt. De még sehol nem tartunk, meg kell alakulni a parlamentnek, meg kell kapni a kormányalakítási megbízást, és akkor még mindig van egy hagyományos 100 napnyi türelmi idő. De Magyar Péternek nagyon határozott vállalásai voltak, mindenek előtt az, hogy csatlakozunk az Európai Ügyészséghez. Én úgy láttam a tegnapi beszéde alatti tömegreakciókból, hogy nagyon nagy igény van a társadalomban az igazságtételre, vagy valamilyen fajta felelősségre vonásra. Ennek meg kell történnie, mert úgy érzem, hogy amikor Magyar Péter erről beszélt, akkor olyan elementáris igény fogalmazódott meg a jelenlévő tömegben, hogy ezt nem lehet megkerülni. Eddig mind a két oldal minden választás előtt ígérte, hogy ezt meg fogja oldani és aztán nem tudták. Ezen áll vagy bukik nagyon sok minden.