Már most több tízmilliárd forint hiány van a gyógyszerkasszában, rendszerszintű fordulatot vár az ágazat

Mit vár az új egészségügyi kormányzattól?

Az önálló egészségügyi minisztérium önmagában bizakodásra ad okot. De a legfontosabb a gyógyszerekhez való időben történő hozzáférés. Jelenleg Magyarországon akár két és fél–három év is eltelik, mire új, innovatív gyógyszerek befogadásra kerülnek. Ez tarthatatlan. Létezik egy uniós irányelv, amely 180 napos döntési határidőt javasol – ettől ma nagyon messze vagyunk.

Mit jelent ez a betegek számára?

Ráadásul most különösen rossz a helyzet: utoljára 2023 decemberében volt érdemi gyógyszerbefogadás, tehát gyakorlatilag legalább három év innovációja torlódott fel. Nagyságrendileg ez negyven új hatóanyag, amelyek több terápiás területet – például onkológiát, immunológiát, neurológiát - érintenek. Ezek jelenleg éves szinten körülbelül 38 milliárd forintos kiadást jelentenének a gyógyszerkasszának, aminek egy részét már most is ki kell fizetnie a közkasszának, amikor az egyedi méltányossággal vállal finanszírozást. Ez utóbbi esetben kérvényezni kell a terápiát, nem mindenki számára érhető el, hanem csak egy bürokratikus, lassú engedélyezési folyamat után juthat a beteg a gyógyszeréhez, míg a befogadással elég lenne, ha az orvos felírja a receptet. Annak is örülnék, ha az új kormányzat egyszerűsítené a támogatási rendszert.

Mi a probléma a jelenlegivel?

Túlbonyolított és átláthatatlan. Rengeteg támogatási kategória létezik: 25, 50, 66, 100 százalékos, valamint fix összegű támogatás, valamint külön kategóriába tartoznak a nagy értékű gyógyszerek attól függően, hogy a patikákban vagy csak a kórházakban férhetnek hozzá a betegek. Ez a rendszer laikus fejjel követhetetlen, de szakmai és költségvetési szemmel is nehezen áttekinthető. Mi érthetőbb, egyszerűbb rendszert akarunk. Sem az iparnak, sem az államnak nem célja, hogy a betegek többet fizessenek, de a rendszer fenntartásához is több forrásra van szükség. A gyógyszerkassza évek óta alultervezett. Gyakorlatilag folyamatos tűzoltás zajlik. Rendre jóval kevesebbet terveznek a gyógyszerek támogatására, mint amennyit az előző évben elköltöttek. Így már most, áprilisban is több tízmilliárdos hiány látszik.

Hathatnak a hazai gyógyszerpiaci árakra az amerikai árkiegyenlítési törekvések? Ezek negatív hatása megérkezett már Magyarországra?

Az úgynevezett „Most Favored Nation” (MNF) egy amerikai válasz arra, hogy az Egyesült Államok nem akarja egyedül megfizetni a globális gyógyszerinnováció árát. Az amerikai piacon hagyományosan jóval magasabbak a gyógyszerárak, a nagy bevételeknek mintegy 60 százaléka onnan származik. Az amerikai politika – nem csak Trumpé – azt szeretné elérni, hogy az árak közelítsenek: Amerikában lejjebb, Európában feljebb. Ez a kisebb európai országoknak, köztük Magyarországnak rossz hír. Nálunk a referenciaárazás és a késői befogadás miatt eleve alacsonyak az árak, de a globális nyomás miatt így is több forrást kell majd innovatív gyógyszerekre fordítanunk, ha nem akarunk tartósan lemaradni.

Miben mutatkozik meg a lemaradásunk?

Azaz nagyon is érezhető, nem arról van szó, hogy „konkrétan ez vagy az a gyógyszer hiányzik”, hanem hogy bármilyen új készítmény esetén Magyarország hátrébb került a nemzetközi cégek prioritási listáin. Ha egy országban nincs belátható időn belül reális esély a befogadásra, a cég oda viszi a terméket, ahol megfizetik az innovációt. Formailag persze igaz, hogy európai engedéllyel egy gyógyszer egyedi méltányossággal itthon is elérhető lehet. De ez nem rendszerszintű megoldás. Reális veszély, hogy bizonyos új terápiák – például a sokat emlegetett Alzheimer-gyógyszerek – csak nagyon késve vagy egyáltalán nem jelennek meg szervezetten a magyar ellátásban.

A globális feszültségek, a Hormuzi-szoros lezárás, energiaválság, háborúk – ezeknek milyen hatása érezhetők a hazai gyógyszerellátásban?

Jelenleg inkább közvetett, mérsékelt hatások látszanak, konkrét késztermék-hiányhoz ma még nem köthetők. A valódi kockázat az alapanyag-ellátásban van: azok jelentős része Indiából és Kínából érkezik, így, ha az ellátási láncok tartósan sérülnek, előbb-utóbb minden termékcsoport érintett lesz. Magyarországnak ugyan van saját gyógyszergyártása, de ez nem fedi le az összes terápiás területet és az alapanyagok túlnyomó része itt is keletről érkezik. Rá vagyunk utalva a láncokra, márpedig válsághelyzetben a kisebb piacok szorulnak le először a szállítási listáról.

A rendszer átalakításán túl milyen konkrét lépéseket várnak még?

Például kiszámítható jogi és adózási környezetet, a különadók kivezetését, az orvoslátogatói díj eltörlését vagy legalább egészségügyi célú visszaforgatását, valamint több erőforrással bíró hatóságokat. Különösen a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő és a gyógyszerhatóság megerősítését. A legfontosabb az lenne, hogy a gyógyszereket ne költségként, hanem befektetésként kezelje az állam – és biztosítsa, hogy a betegek időben hozzáférjenek a modern terápiákhoz.