Amikor a közönség valós támogatását kell számba venni, nem kerülhető meg a tények számszerűsítése. Nem gondolom, hogy olyan nagyon fontos lenne ismerni a támogató közönség összetételét, de hogy fölöttébb érdekes, az bizonyos.
2014-ben a Fidesz-KDNP-re 8,241,488 választópolgárból 2,264,780-en, a többi parlamentbe jutó pártra 2,580,696-an szavaztak. 2018-ban a Fidesz-KDNP-re 8,312,173 választópolgárból 2,824,551-en, a többi parlamentbe jutó pártra 2,525,659-en voksoltak. 2022-ben a Fidesz-KDNP-re a 8,215,466 választópolgárból 3,057,195-en, a többi parlamentbe jutó pártra 2,279,557-en adták a szavazatukat. Közülük 1,947,117-en szavaztak az egyesült ellenzékre, 332,440-en a Mi Hazánkra.
A választást megelőzően úgy gondoltam, hogy 2026-ban várhatóan nagyjából hárommillió csendes fideszes és háromszázötvenezer mi hazánkos szavazat lesz. Kétmillió ellenzéki szavazó határozottan tiszás, és van további kettő és félmillió bizonytalan nemszavazó, akik közül úgy egymillió elmegy szavazni, ha 80 százalék fölötti lesz a részvétel. Közülük ha úgy félmillió a Tiszára szavaz, akkor még nincs rendszerváltás, mert a másik félmillió a Fideszre, a Mi Hazánkra és a resztlire adja a voksát. Ellenben, ha a Fidesz szavazóinak egy elég kis része, 8-10 százaléka nem szavaz, esetleg változtat az álláspontján, az elegendő a változáshoz.
Nézzük, mi történt. 79,8 százalékos részvételnél szavazott 5,933,220 választó. A Tiszára 3,112,064, a Fideszre 2,323,718, a Mi Hazánkra 342,416 szavazat jutott. Látszik, hogy a Mi Hazánk megtartotta a szavazóit. A Fidesz több mint hatszázezret vesztett, míg a Tiszára egy egész két tized millió új ellenzéki szavazó adta le a voksát.
Nagyon fontos, hogy a részvétel emelkedéséből csak nyolcszázezer új szavazó származott, tehát a Tisza a korábbi ellenzéki szavazóbázist nemcsak a frissen mozgósított körből tudta növelni, hanem legalább négyszázezer volt fideszes támogatót is megszerzett.
Az viszont nyilvánvaló, hogy az új szavazók közül a Fideszre is adtak voksokat, és ha nagyobbrészt a Tiszára szavaztak is, sokan a háborús propaganda hatására mozdultak. Ha ez így van, akkor jogosan feltételezhetjük, hogy hasonló arányban érvényesült a választási hangulat két fő áramlata az új szavazók körében, mint a korábban is aktívak között. Tehát az új szavazók hetven százaléka tiszás, és nagyjából a negyede új fideszes támogató.
Ezért a 2,3 millió Fideszes szavazó között kétszázezer új támogató van, ami azt jelenti, hogy a Tisza nem négyszázezer volt fideszes támogatását szerezte meg, hanem legalább hatszázezren választották közülük Magyar Pétert. Ebből az adódik, hogy a fideszesek húsz százaléka megváltoztatta az álláspontját, és ezúttal a Tiszára szavazott.
A Fidesz támogatóinak jelentős elpártolása és a stabil Mi Hazánk szavazóbázis együtt nagymértékben hozzájárult a Tisza kétharmados győzelméhez. A Mi Hazánk eredménye jelentős szerepet játszott az egyéni országgyűlési választókörzetekben, és a győzteskompenzáció okán nagyon fontos öt százalékkal járult hozzá a kétharmados többség kialakulásához. “A dologban az az izgalmas, hogy csak utólag derül ki egy Mi Hazánkra adott szavazatról, hogy a Tiszát vagy a Fideszt erősítette-e” - írtam tavaly. Kiderült.
A Fidesz valamivel több mint kétmillió választót tudott megtartani a régi támogatói közül, a Tisza pedig a korábbi ellenzéki szavazók mellé megkapta a Fidesz bázis nagy részének a támogatását is. Magyar Péter nemcsak szándéka szerint, de a támogató közönség összetétele szerint is minden magyar ember miniszterelnöke lett.