A Szovjetunió haldoklásának egyik első jele a Lajka-kutya, majd Gagarin űrutazásával, tehát látványos szovjet diadalmámorral indult űrverseny fokozatos elvesztése volt. Évtizedeken át folyt és végül űrháborúvá fajult az ádáz szovjet-amerikai versengés a tudományos és katonai szempontból egyformán kritikus fontosságú kozmikus fölény megszerzéséért. Most pedig, az idők és a világhatalmi erőviszonyok újabb brutális változásának jeleként, az amerikai Artemis II. űrhajó holdkörüli expedíciójával elkezdődött a második űrverseny, melynek első öt évében orosz résztvevőnek nyoma sem látszik. Annál feltűnőbben nyomul az új ellenfél – Kína.
Az Egyesült Államok tartós berendezkedésre készül a Holdon. Nukleáris energia-ellátású állandó támaszpont építését tervezi az égitest földközeli oldalán, azzal a tudományos magyarázattal, hogy állandó jelenlétével a világűr felfedezésének további állomásai felé vezető útvonalon kíván egyfajta közbülső bázist létesíteni. Annak felépültéig a floridai Cape Canaveralról félévente indulnának amerikai űrhajók a Holdra, viszonylag sok űrhajóssal a fedélzetükön. A feltételes mód nem véletlen. Barack Obama amerikai elnök 2012-re ígérte az első Mars-utazást...
Az új program tudományos jelentőségét ne becsüljük le. A Föld túlnépesedése, a klímaváltozás, a Covid-járványok sorozata figyelmeztette az utóbbi években az embert arra, hogy nagyobbakat kell lépnie a puszta fennmaradása érdekében is. Előfordulhat, hogy egy ma még beláthatatlan időpillanatban menekülnie kell a bolygóról, melyen megszületett, felnőtt és egyre gyarapodó intelligenciájával ideig-óráig felülkerekedett a természeti erőkkel szemben. Ideig-óráig. A világmindenség nem lesz kevésbé végtelen és áttekinthetetlen attól, hogy az ember kitelepszik a Holdra, később esetleg a Marsra.
Az ember sem lesz kevésbé gyarló attól, hogy saját intelligenciáját az annak sokszorosát teljesíteni képes mesterséges intelligenciával gyarapította.
Az amerikai programra érkezett kínai válasz, amelynek keretében 2030-ban egy kínai ember is a Holdra lép, később egy ugyancsak nukleáris fűtésű kínai támaszpont is létesül, legalább annyira politikai célokat szolgál, mint tudományosakat.
Az első kínai ember holdsétája hatvan év késéssel következik, és ez már nem az emberiségnek lesz nagy lépés, azt 1969-ben Neil Armstrong már megtette.
Kína rohamtempójúra tervezett űrprogramja a The New York Times szerint egy új űrverseny kezdetét jelenti, mert „a geopolitikát alakító viszonyok felgyorsíthatják az űrtudományt is”. Persze, hogy felgyorsíthatják. De az alaposan megváltozott földi geopolitikai viszonyok körülményei között nem feledhető az sem, hogy az űrversenyből egyszer már lett űrháború.
A szerző újságíró.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.