Volt Magyarországnak valamilyen különleges jellegzetessége, ami a 2010-es években különösen sebezhetővé, foglyul ejthetővé tette az állami intézményrendszert?
Magyarországot az alkotmánya tette sebezhetővé az állam foglyul ejtésére. Ha a választójogi törvény plusz parlamenti helyeket ad a relatív győztesnek, hogy egy párt a voksok kevesebb mint felével kétharmados többséget szerezzen az egykamarás törvényhozásban, illetve ha az alkotmányt meg lehet változtatni egyszeri kétharmaddal, az lehetővé teszi, hogy egy nem többségi támogatottságú párt megnyerje a választásokat és a törvények fölé helyezze magát. Pontosan ez történt Magyarországon az elmúlt tizenhat esztendőben. A választójogi törvény 2013-at követően még aránytalanabbá vált és rögzítette a kifejezetten Orbánnak kedvező politikai konfigurációt. Ez a rendszer nem ad lehetőséget a kihívóknak. Még most, Magyar Péter 10-20 százalékos vezetésénél sem világos, hogy el tudja-e nyerni a kétharmados többséget, ami lehetővé tenné számára a kormányzást. Valójában még az egyszerű parlamenti többséghez is a voksok legalább 55 százalékára lenne szüksége.
Mit tehetett volna másként a magyar társadalom, az Európai Unió vagy az Egyesült Államokban az Obama-kormányzat, hogy ellen tudjon állni a demokrácia elleni illiberális támadásnak?
Azokon a helyeken, ahol sikeresen ellen tudtak állni az autokráciának, két forgatókönyv közül kerekedett felül az egyik. Az első, mint Lengyelországban és Izraelben, ahol az emberek kimentek az utcára, nem egyszer vagy kétszer, hanem rendszeresen és nyomás alá helyezték a kormányt vagy legalább felhívták a nemzetközi közösség figyelmét arra, ami az országukban folyik.
Orbán jelentős támogatást szerzett azzal az érvelésével – aminek nem volt látható ellenérve –, hogy őt tényleg a magyarok többsége támogatja, jóllehet a felmérések azt mutatták, hogy ez sosem volt igaz.
Úgyhogy a kívülállók közül sokan úgy gondolták, hogy nem lenne alapjuk beavatkozni. A második lehetőség a független bíróság és ügyészség megtartásának képessége, mint például Brazíliában, ami kulcsfontosságú a demokrácia visszaesésével szembeni kiállásban. Ha a vezető megsérti a büntetőjogot – akár azzal, hogy puccsot szervez, mint Bolsonaro vagy jelentős kárt okoz a közvagyonnak, mint Orbán esetében – akkor őt megfelelő jogi eljárás keretében el kell ítélni, ami persze lehetetlen, ha a bíróságot már foglyul ejtették.
Az adott nemzetközi környezetben mennyire különleges Orbán képessége a hatalom megragadására és a lehető legteljesebb kiterjesztésére?
Orbán elképesztő politikus. Nem csak Magyarországon kaparintotta meg a hatalom minden lehetséges eszközét, de olyan valaki, aki nagyon közel került ahhoz, hogy az EU-ban és a nemzetközi körökben is fontos erővé váljon. Különleges politikai érzéke van a körülmények észlelésére. Viszont az évtizedes hatalmi lét és az, hogy lojalistákkal veszi magát körül, korlátozza az információáramlást és túlságosan magabiztossá teszi a vezetőt. Orbán az utóbbi években elvesztette a belpolitikai érzékét.
Nem reagált megfelelően a pedofília-botrányok jelentette kihívásokra és a romló gazdasági helyzetre. Az sem segít neki, hogy az egészségügy színvonala egész Európában a legalacsonyabb – miközben ő és környezete szemlátomást és látványosan meggazdagodott.
A populizmus alighanem éppen olyan ősi, mint maga az emberi társadalom. Miért olyan nehéz fellépni ellene? És vajon mai digitális korunkban nehezebb ellenállni neki, mint korábban?
A populizmus egy bizonyos szinten csupán az embereknek tetsző dolgokat jelenti. De az ártalmas populizmus egymás ellen fordítja az emberek egyes csoportjait és a célja nem az, hogy az emberek megkapják, amit akarnak, hanem az, hogy magán zsebekbe terelje a forrásokat. A közösségi média megkönnyíti a hamis tényeken alapuló, de széles körben igazinak vélt és teljességgel szolidaritás nélküli világ megteremtését. Az emberek itt ködfüggönnyel helyettesítik a társadalmi érintkezést, ami szintén hozzájárul ehhez a jelenséghez. Az ellenállás csak a másokkal való szolidaritás révén lehetséges – de mint kiderült, Magyarországon olyan a társadalom, ahol az emberek a legkevesebb időt töltik egymás társaságában. Nem meglepő, hogy itt szárba szökkent a populizmus.
Miként ítéli meg Orbán tizenhat esztendős uralmának eredményét?
Orbán csődbe vitte és korrupttá tette Magyarországot, ahol a közintézmények többé nem képesek ellenőrizni a végrehajtó hatalmat, illetve megadni a köznek azt, amire vágyik. Nagyszabású újjáépítésre és átstrukturálásra lesz szükség, hogy Magyarországnak olyan kormánya legyen, amilyet megérdemel.
Megérett az ország a váltásra? Ha igen, mi lesz az új fejezet legvalószínűbb végkimenetele?
Magyarországnak ugyanolyan jogállami forradalomra van szüksége, mint ami 1989-1990-ben ment végbe. Új alkotmány és alkotmányos törvények kellenek, hogy helyreálljanak a kormánnyal szembeni ellensúlyok és az ellenőrzés. Új Alkotmánybíróságra is szükség lesz, amely megfelelő módon betartatja az új alkotmányt. Az kell, hogy a politikusok meghallgassák, mit akarnak az emberek és mire van szükségük. Kétharmados többség híján ezt szinte mind lehetetlen lesz törvényekkel elérni. Mégis azt hiszem, hogy az európai és EU-s emberi jogi törvények alapján van legális lehetőség az új jogi konstrukcióra. Erről tanulmányt is írtam, még az előző választások előtt.
Orbán hosszú hatalma Európában és az Egyesült Államokban is csábítóvá tette a modelljét. Melyek kormányzása legfőbb tanulságai?
Orbán megmutatta, hogyan lehet törvényekkel lerombolni a demokráciát. A hatalom saját kezében való konszolidálására olyan jogtechnikai változtatásokat használt, amelyeket az átlagember nem ért. Ezt a sikeres alkotmányos forradalmat exportálta is – legutóbb úgy, hogy részt vett a 2025 Projektben, amely a Trump-kormányzat mesterterve. Európát közben az intoleráns jobboldal felé húzta, amit a vele barátságban lévő szélsőjobboldali pártok által a legutóbbi európai parlamenti választásokon elért siker is megmutatott. Orbán példát adott arra, hogyan játszhat a világszínpadon egy kicsiny ország a súlyánál nagyobb szerepet és sokan nagyon szeretnék ezt ellesni tőle.
Megint Orbán Viktor mellett kampányol Donald TrumpDonald Trump persze jóval öregebb nála és részben az amerikai alkotmány is visszatartja. Ezek nélkül megismételhetné vagy utánozhatná azt, amit Orbán tett Magyarországon?
Trump Orbán modelljét követve lazítja az amerikai alkotmány összes hatalomkorlátozó elemét. Megfélemlítette a Kongresszust, hogy az maradjon csendben. Feltöltötte a Legfelső Bíróságot, amely többnyire az ő érdekeit képviseli. Törvényeket sért és mindenkit kihív, hogy csak vegye a bátorságot és próbálja megállítani – de mivel a Legfelső Bíróság általános mentességet adott neki a büntetőjog alól, senki sem tudja megállítani. Csak a sorsdöntő választásokon való tömeges részvétel állíthatja meg – ahol a győztesnek szupertöbbséggel kell nyernie ahhoz, hogy aztán akár csak egyszerű többséggel kormányozhasson.
Milyen lenne a világ, ha a jobboldali populista pártok egyszerre több fejlett országban kerülnének hatalomra?
Számomra nem a jobboldali pártok jelentik a problémát. Az egészséges alkotmányos konzervativizmus jót is tehet egy országnak. Nekem ehelyett az olyan vezetőkkel van bajom, akik a politikai hatalmat saját maguknak a hivatalukba való bebetonozására használják és eközben megtagadják az alkotmányos korlátokat.
Nem a konzervativizmust ellenzem, hanem az autokráciát.
Amikor a világban kevesebb a demokratikus ország, akkor az sokkal nyitottabbá válik a konfliktusokra és belső politikai szakadásokra, amelyek olykor minden résztvevő fél számára katasztrofális következményekkel járnak. Ezzel szemben a demokrácia kiszámítható mederbe tereli az egyet nem értést és lehetővé teszi a felváltva való kormányzást ahelyett, hogy mindent az egyik oldal domináljon. A demokrácia elveszítése nagyon nagy baj.
Mennyi időbe telik majd megszabadulni Orbán és Trump emlékétől? Egyáltalán, lehetséges lesz?
Európa még Sztálin és Hitler emlékén sem tette túl magát – és szerintem ez nagyon is rendjén van így. Fontos észben tartani, mennyire bántalmazó és agresszív lehet egy kormányzat, hogy a népeket emlékeztesse rá, miért kell becsben tartaniuk a saját demokráciájukat. Úgyhogy őrizzük meg Orbán és Trump emlékét, mint egy tanmesét arról, hogy mit ne tegyünk a politikában.
Névjegy
Kim Lane Scheppele alkotmányjogász a szociológia és a nemzetközi kapcsolatok professzora a Princeton Egyetemen. Szakterülete az alkotmányos demokráciák kialakulása és bukása. Manapság a leggyakrabban idézett amerikai Magyarország-szakértő, számos tanulmány és alkotmányjogi szakcikk szerzője, évtizedek óta foglalkozik hazánkkal. A 90-es években részt vett egy új magyar alkotmány megalkotásának végül eredménytelenül záródott kísérletében és később is rendszeresen visszajárt Budapestre.
