Hegyi Iván: Palánk, padló, Pago Pago

A kenguruk után „Socceroos”-nak hívott együttes előzőleg 22-0-ra legyőzte Tonga csapatát. Majd Frank Farina ausztrál szövetségi kapitány úgy gondolta, pihenteti az összesen tíz gólt szerző két csatárát, John Aloisit (6) és Damian Morit (4).

A válogatottban harmadszor játszó, huszonkét éves Archie Thompson, a Sydney külterületén alapított Marconi Stallions futballistája tizenhárom, míg David Zdrilic, a német Unterhaching légiósa nyolc gólt ért el. Thompson, aki Új-Zélandon született skót papa és pápua új-guineai mama gyermekeként, rekordot döntött, mert nemzetközi mérkőzésen tíz gól volt az addigi csúcs.

A hőskorban állították fel. Sofus Nielsen az 1908-as olimpia dán–francia mérkőzésén (17:1), míg Gottfried Fuchs az 1912-es nyári játékok német–orosz találkozóján (16:0) rámolt be tízet. Fuchs zsidó volt, ezért 1937-ben elmenekült a náci Németországból, előbb Angliába ment, majd Kanadában telepedett le. Ötkarikás hőstettének hatvanadik évfordulóján, 1972-ben meghívták volna a müncheni Olimpiai stadion nyitó mérkőzésére, az NSZK–Szovjetunió találkozóra (4-1), de az avatás előtt három hónappal, nyolcvankét éves korában meghalt.

Archie Thompson abszolút csúcstartóvá is vált – Coffs Harbour pázsitján neki kellett volna viselnie a 13-as mezt, nem a csupán mesterhármasig jutó Con Boutsianisnak –, igaz, csak holtversenyes rekorder lett, mert a tizennyolc esztendős John Petrie szintén tizenhárom gólt jegyzett 1885-ben, az Arbroath–Bon Accord skót kupameccsen (36:0). A vesztes csapat kapujában egy jobb bekk, Andrew Lornie állt, mivel Jimmy Grant, a Bon Accord egyetlen kapusa a meccs előtti napon tartott edzésen megsérült. Jim Milne, az Arbroath kapusa ugyanakkor paraplét kért és kapott nagy magányában, hogy ne ázzon ronggyá a szakadó esőben.

Az ausztrál tengerparti üdülőhelyen Michael Petkovic, a házigazdák kapusa, aki a 86. percben nyúlt először a labdához – Pati Feagiai hazaadásszerű lövése után –, napernyőt kérhetett volna. Ellenben a túloldali kolléga! Szegény Nicky Salapu ezerszer megbánta, hogy a húszas keretből egyedül neki nem adódott beutazási gondja. Tizenkilenc társa nem mehetett Ausztráliába, mert egyiküknek sem volt amerikai útlevele, márpedig Amerikai Szamoa az Egyesült Államok fennhatósága alatt áll. Ezért aztán a fővárosban, Pago Pagóban ideiglenes csapatot toboroztak olyan fiatalokból, akiknek nem lehettek vízumproblémái.

Az összetrombitált garnitúra átlagéletkora alig érte el a tizennyolc évet, ráadásul a kerettagok zömének futballcsukát kellett venni, mert addig legföljebb tornacipő volt a lábán, ha nem mezítláb játszott. Az persze nem állítható, hogy Tunoa Lui szövetségi kapitány eredeti gárdája méregerős lett volna, hiszen a világranglista 203., utolsó helyén vesztegelt.

Mire az ifik letudták a meccset, a húsz éves Salapu úgy festett, mint Moldova György felejthetetlen hőse, Baumgartner Sebestyén, az érzékeny kapus, aki klubja, a drégelypalánki Balsors Tsz SK sporttelepén a meccsek idejére betiltatta a napraforgó- és tökmagárusítást, mert a ropogás zavarta az összpontosításban. Mi több, kapott gól után a revolverkölcsönzőben kellett kicsavarni kezéből a fegyvert. Klubja százezer forint lelépési pénzt fizetett, de nem azért, hogy odaszerződjön; hanem, hogy végre elvigyék Palánkról.

Szegény szamoai Baumgartnernek csak annyi öröme volt az ausztráliai meccsben, hogy a mérkőzés nem 32-0-val zárult, pedig az eredményjelzőn az állt. Ám a találkozó után – für alle Fälle – ellenőrizték a jegyzőkönyvet, és kiderült: a készüléken eggyel többet tüntettek fel a kelleténél. Az elkenődött Salapu úgy állt bosszút Ausztrálián, hogy elektronikus játékban Szamoával – Amerikai Szamoa nem volt – rendre 50-0-ra verte az „auszikat”.

A brit The Telegraph így számolt be 31-0-s a találkozóról: „Az amerikai szamoaiak fantasztikus énekesek és táncosok, de gyászos játékosok. Egy hetedosztályú amatőr csapat tartalékjai is legyőzték volna őket.”

Farina szakvezető bírálta a Nemzetközi Labdarúgó Szövetséget, amiért a FIFA ilyen abszurd mérkőzésekre kényszeríti Ausztrália válogatottját. „A 31-0-val senki sem nyer igazán. Ez kínos, sőt szégyenletes” – mondta.

Basil Scarsella, az óceániai szövetség elnöke így replikázott: „Az edző megjegyzései fölöslegesek és indokolatlanok. A kis országok csapatainak joguk van négyévente találkozni Ausztrália és Új-Zéland legjobbjaival. Ausztrália is szívesen találkozik olyan erős válogatottakkal, amilyen Argentínáé, Brazíliáé vagy Franciaországé.”

Ettől még a szamoaiak úgy érezhették magukat Coffs Harbourben, hogy hozzájuk képest Eric Moussambani torpedó a vízben, míg Eddie, a sas, alias Michael Edwards tetőtől sítalpig a sáncok óriása.

Ám tíz és fél évvel később, 2011. november 22-én sikerült elűzni a démonokat. Ekkor Amerikai Szamoa együttese 38 vesztes mérkőzés után győzelmet aratott, 2-1-re nyert Tonga csapata ellen. Erről 2023-ban amerikai film készült A győztes gól címmel. A Tongától egyetlen gólt beszedő Salapu kapust Uli Latukefu ausztrál színész alakította.

A főszerepet Michael Fassbender kapta, aki Thomas Rongen holland trénert formálta meg. A szigetekre szegődő szakvezető azt mondta, amikor Amerikai Szamoára érkezett: „Soha nem láttam még ennyire alacsony színvonalú futballt nemzetközi szinten. Olyan együttes irányítását vettem át, amelyben sokan olyan túlsúlyosak, hogy húsz percnél többet nem képesek futni.”

A mozi világpremier előtti beharangozója úgy szólt:

Ausztrália együttese pedig a gólzuhatag ellenére sem ment Dél-Koreába vagy Japánba, a 2002-es világbajnokságra. Noha Új-Zéland csapatával szemben 6-1-es összesítéssel továbbjutott, az interkontinentális pótselejtezőn hiába nyert otthon 1-0-ra Uruguay válogatottja ellen, a montevideói visszavágón 3-0-ra kikapott.

Archie Thompsonhoz talán még ennél is komiszabb volt a sors. A Guinness Rekordok Könyvébe is bekerülő csatár tizenhárom gólja sem volt elég ahhoz, hogy az ausztráloknak a 31-0-t követő mérkőzésén, a Fidzsi-szigetek gárdája ellen (2-0) ne találja magát a kispadon.