Szerbiában az ellenzéki oldalon és a független sajtóban egyre többen úgy olvassák a Magyarkanizsánál (Kanjiža) talált robbanóanyagok ügyét, hogy Aleksandar Vučić az utolsó pillanatban hátrafelé tett egy lépést a Török Áramlat elleni állítólagos terrortámadás kapcsán.
A szerb elnök vasárnap még arról beszélt, hogy a Magyarkanizsa melletti gázinfrastruktúra közelében nagy erejű robbanóanyagot találtak, és erről azonnal tájékoztatta Orbán Viktort is. A feltűnő rész ezután következett:
miközben a magyar miniszterelnök rendkívüli védelmi tanácsülést hívott össze, Aleksandar Vučić nem hívta össze a szerb nemzetbiztonsági tanácsot, pedig korábban ennél kisebb horderejű ügyekben is élt ezzel az eszközzel.
A történet ráadásul néhány nappal a 2026. április 12-i magyar parlamenti választás előtt került a kampány közepébe.
A Danasnak nyilatkozó szerb ellenzéki politikusok és közszereplők ebből azt a következtetést vonták le, hogy Belgrád maga is megérezte: a történet túlságosan átlátszó és túlságosan kockázatos. Radomir Lazović, a Zöld-Baloldali Front (ZLF) társelnöke kijelentette: fennáll a megalapozott gyanú, hogy Aleksandar Vučić politikai célokra használta a rendőrséget és a hadsereget, hogy szívességet tegyen politikai szövetségesének, és nemzetközi botrányt keltsen a „terrortámadási kísérlet” vádjával. Radomir Lazović szerint a ZLF képviselői követelni fogják, hogy a belügyminisztérium és a honvédelmi tárca adjon jelentést az eseményről az illetékes parlamenti bizottságnak. Emlékeztetett arra is, hogy magyar ellenzéki politikusok már hetekkel korábban figyelmeztettek egy esetleges mesterségesen szított válságra, amellyel Orbán Viktor – a szerb elnök által is gyakran használt recept alapján – a stabilitás és biztonság védelmezőjeként tüntetheti fel magát a vereség elkerülése érdekében.
Annyira komoly volt a Török Áramlat elleni állítólagos merényletkísérlet, hogy a szerb rendőrök és katonák már eltűntek a helyszínrőlTörök Áramlat: Egyre több a kérdőjel az állítólagos merényletkísérlet körül, már egy volt miniszterelnök is hamis zászlóról írBiljana Stojković még élesebben fogalmazott: a Belgrádi Egyetem professzora és a Demokrata Párt tisztségviselője szerint a a „magyarkanizsai gázvezetékdráma” úgy néz ki, mint egy átmulatott éjszaka, amelyen a két barát, Aleksandar Vučić és Orbán Viktor a hatalom elvesztése miatti bánatát próbálta feledtetni.
Szerinte a terv „buta, átlátszó és parodisztikus”, és feltételezi, hogy Aleksandar Vučić józanodott ki előbb, ezért lett a kivitelezés végül hanyag és ellentmondásos: hol migránsokról, hol amerikai robbanószerről, hol orosz szálról beszéltek. A professzor szerint
a szerb elnök rájött, hogy a bulvárlapokon keresztül történő népbutítás egy dolog, de a világhatalmakat belekeverni a hazugságokba már veszélyes lehet a saját bőrére.
A tanácsot azért nem hívták össze, mert a blamázst inkább eltemetni akarják, nem pedig népszerűsíteni.
A szerb gyanakvást az is erősítette, hogy a két főváros kommunikációja rövid idő alatt eltért egymástól. Budapest azonnal szabotázskísérletről beszélt, megerősítette a magyar szakasz katonai védelmét, és a kormányoldal több nyilatkozatban Ukrajnára utalgatott. Szerbiában közben a katonai elhárítás vezetője már arról beszélt, hogy nem Ukrajna áll a háttérben, hanem egy katonai kiképzést kapott migránsról kaptak információt, miközben az is elhangzott, hogy az amerikai gyártmányjelzés önmagában semmit sem bizonyít arról, ki állhat az akció mögött. Vagyis Belgrád nem ment el addig a pontig, ahová a magyar kampánylogika vitte volna az ügyet.
Török Áramlat: Gyorsan jött a cáfolat, a szerbek egy szóval elintézték az Orbán-kormány állításait az ukrán merényletkísérletrőlUkrajna cáfolja, hogy bármi köze lenne a Szerbiában történtekhezA hitelességi gondot tovább növelte, hogy egymás után jelentek meg az egymásnak is ellentmondó magyarázatok: szó volt migránsokról, amerikai robbanóanyagról, orosz szálról, majd ezek részbeni visszavételéről is. Az N1-nek nyilatkozó biztonságpolitikai szereplők szerint az akció körül számos logikai rés maradt, és a szerb nyilvánosság egyre kevésbé tudja eldönteni, valódi diverziós kísérletről vagy politikailag túlfeszített történetről van-e szó. Ebben a helyzetben a nemzetbiztonsági tanácsülés elmaradása sokak számára azt üzente: Vučić inkább csillapítani próbálja az ügyet, mintsem tovább emelje a tétet.
Aleksandar Vučić természetesen visszautasította a vádakat, és azt mondta, eszébe sem jutna „robbanóanyagot kitalálni”, ahogyan azt is tagadta, hogy a hadsereget bármilyen választási beavatkozásra használná. A politikai kár ettől még megtörtént. Szerbiában most egyre erősebb az az értelmezés, hogy az elnök ugyan beszállt Orbán Viktor oldalán a ,magyarországi választási kampányba, de amikor látta, milyen gyorsan nemzetközi botránnyá és hitelességi csapdává válhat az ügy, inkább hátrébb lépett, és ez vált az egész ügy legbeszédesebb mozzanatává.
