Az emberiséggel egyidős sunyi praktika, ha egy párharcot úgy akarnak megnyerni, hogy az ellenfelet vádolják meg azzal, amit éppen a vádló készül elkövetni. Ezt teszi Orbán Viktor, amikor a Tisza Pártot vádolja „Brüsszel” és Ukrajna anyagi támogatásának elfogadásával. Egy választási kampány sikerének kulcsa a választópolgárok elérése, amelynek egyik módja a média jelenlét, a másik a személyes találkozás. Az előbbihez a pénz, az utóbbihoz a munka a legfontosabb feltétel. És a média jelenlétet a közvetlen ráfordításokon kívül nagyban befolyásolják a média tulajdonviszonyai is.
Március 15-én a Fidesz Békemenetet, a Tisza Nemzeti Menetet tartott: mindkét rendezvény hasonló méretű, hatalmas tömeget mozgatott meg. A Békemenetet négy országos lefedettségű és minden műsorszolgáltató csatornaválasztékában megtalálható tévécsatorna (M1, Hírtv, Duna, TV2) a 12 órás indulástól Orbán Viktor délutáni beszédének végéig folyamatosan, élőben közvetítette. A Nemzeti Menet – beleértve a Hősök terén rendezett ünnepi műsort és Magyar Péter beszédét – csak interneten hozzáférhető portálokon és ugyancsak az interneten elérhető egyetlen tévécsatornán (ATV Extra) volt élőben látható.
Ezen túlmenően Orbán Viktor kampányfellépéseit az M1 és a Hírtv teljes terjedelemben élőben sugározza, gyakran ismétli is. Ezek az alkalmak az összes többi tévécsatorna híradóiban is vezető helyet foglalnak el. Magyar Péter viszont napi négy-öt helyet felkeresve járja az országot és tart gyűléseket szabad téren, jobbára anélkül, hogy ez akárcsak pár perc erejéig elérné a csatornák ingerküszöbét. És amíg Orbán „fellépéseinek” helyét és idejét a „hagyományos” médiumok előre közlik, addig Magyar hasonló alkalmairól csak az tud, aki a neten utánanéz. Emellett a kormányhű tévécsatornákon legalább óránként zúdulnak a nézőkre „társadalmi célú hirdetésnek” álcázott gyűlölködő reklámspotok, amelyek egy részénél Magyarország Kormánya szerepel megbízóként, más részénél pedig valamely Fidesz-közeli alapítvány.
Az offline és az online elérhetőség hatásmechanizmusában óriási különbség van. Ha egy bizonytalan választó bekapcsolja a tévékészüléket, az ott megjelenő információk – adott esetben ordas hazugságok – anélkül is befolyásolhatják a politikai véleményét, hogy szándékában állna annak alakítása. Ez a módszer tehát alkalmas új pártszimpátia létrehozására, azaz új szavazók szerzésére. Ha az információ csak online elérhető, csak azokhoz jut el, akiknek az algoritmus szeszélye felkínálja, vagy annak lelőhelyére kifejezetten „rákeresnek”. Ők vélhetően már eldöntötték, kire kíváncsiak.
Azokon a településeken, ahol megfordultam, az egyéni képviselőjelöltek plakátjainak legalább 90 százaléka a Fideszé, és a maradék sem a Tiszáé, hanem a DK-é és a Mi Hazánké (szűkebb pátriámban, Dunakeszin egyetlen tiszás plakátot sikerült felfedeznem). Az egész országot hónapok óta a Fidesz gyűlöletkeltő óriásplakátjai (Zelenszkij, von der Leyen, Weber, Magyar Péter a „kétarcú”, stb.) és a „biztos választás” látomását vetítő plakátok szennyezik. A Tisza Párttól egyetlen óriásplakátot nem látni. Ráadásul az összes print médiát hónapok óta olyan egész oldalas hirdetések öntik el, amelyek a Fidesz kampányüzeneteit hordozzák, és a „Kormány-információ” pecsét legalizálja azok közpénzből történő finanszírozását.
A „hagyományos” média tekintetében a Fidesz túltengése nyomasztó, több százszoros, amely arány nyilvánvalóan az általuk felhasznált anyagi eszközökre is vonatkozik.
Ráadásul az ő pénzük nagy többsége közpénz. Persze nem csak az a rész, amely az állami költségvetésben kommunikációs célú előirányzatként szerepel. A Békemeneteket szervező és az uszító plakátok egy részének impresszumában látható CÖF elnöke, Csizmadia László kaján vigyorral nyilatkozta, hogy ők egy fillér költségvetési pénzt sem kaptak. Mintha az állami vállalatok (MVM, Szerencsejáték Zrt., stb.) által adott támogatások nem azok lennének, épp úgy, mint a közpénzből meggazdagodott NER-vállalkozások és azok tulajdonosainak adományai.
Az információs háború legfeljebb az online térben áll döntetlenre, azaz a fiatalabb korosztályok körében. Ezért nem meglepetés, hogy a napjainkban gombaként tenyésző közvélemény-kutatások abban megegyeznek: az idősebbek körében mindüknél a Fidesz vezet (én pedig korosztályom nevében szégyenkezem).
Orbánék nem véletlenül takarították el tavaly júniusban a kampányköltésekre vonatkozó – egyébként általuk soha nem betartott – utolsó korlátokat is. Miután már régen leuralták a média nagy többségét, a mostani kampányban számolatlanul öntik bele a pénzt – jelentős részben a „közpénz” nevű transzformátoron keresztül. És most mégis ők vádolják azzal a Tiszát, hogy „Brüsszel” és Ukrajna pénzéből élnek. Ha így lenne, elég sóher szponzorokat találtak maguknak.
A cél világos: legyen teljes a médiavákuum. Tudják, vákuumban nem terjed a hang. Kéznél van a jó példa is: Oroszországban csak az Egységes Oroszország párt hangja hallatszik. De a mi történelmünk sem adós a választási mintával: emlékeznek még a Hazafias Népfrontra?
A két tábor lehetőségei között lévő óriási különbség a Holdról is látszik. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, innen szép nyerni. Sámuel első könyve szerint Dávid és Góliát küzdelmében nem a filiszteus óriás győzött…
A szerző mérnök-közgazdász.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
