A túlélőbajnok kilépett földszinti hálószobájának ablakán, átvágott a gyepen, a terroristák orra előtt. Azok csak nézték, ahogy határozott léptekkel, ám sietség nélkül távolodik, befordul az épület sarkán, és a tűzvonalból fedezékbe ér. Könnyű célpontot kínált a melegítős fiatalember, mégsem lőttek rá. Miért? Talány. Nyugodtan sétált, mintha nem az élete volna a tét. Riasztotta gyanútlanul alvó csapattársait. Őket is a világcsúcstartó izraeli távgyalogló lélekjelenléte mentette meg a müncheni olimpiai faluban a terrortámadás napján, 1972. szeptember 5-én.
Saúl Ladani (1936) addigra már annyi borzalmon ment keresztül, hogy megtanulta: soha ne essen pánikba, őrizze meg a hidegvérét a legfélelmetesebb, reménytelennek tűnő helyzetekben is. Jómódú délvidéki magyar zsidó családba született, gyógyszergyáruk volt a királyi Jugoszláviában. Idilli gyerekkora szempillantás alatt dőlt romba.
A Luftwaffe bombája találta el belgrádi villájukat, a pincében a nagyanyja önnön testével védte a rájuk zúduló törmeléktől. Akkor, ötéves kisfiúként hallotta először, de korántsem utoljára a halál angyalainak szárnysuhogását.
Túlélték a következő napokat is, pedig a megszállók tüstént hozzáláttak a népirtáshoz. Szüleivel Magyarországra menekültek. Budapesten élték át a német bevonulást és a vészkorszakot, a rejtőzködést a szaléziak rendházában, a gettót. Rokonaik odavesztek gázkamrában, tífuszban, alultápláltságban. Apját a szeme láttára verték össze. A bergen-belseni lágerből fél év után a Kasztner-vonaton jutottak Svájcba. A fiú a frissen kikiáltott Izrael Államban nőtt fel, csatazajban: katonaként az arabok elleni háborúkban háromszor is tovább tökéletesíthette túlélőtudományát.
Közben tanult. Mérnöki diplomát szerzett, doktorált a Columbia Egyetemen, noha az elemi iskolát – a sajnálatos történelmi okokból – be sem fejezhette. Amerikában nyolc szabadalmát jegyezték be. Sportolni szórakozásból kezdett, de kiderült, hogy rendkívüli kitartása a távgyaloglásban aranyat ér. 28 hazai bajnoki címet nyert, és sok nemzetközi versenyt. 1972-ben világbajnok lett 100 kilométeren, 50 mérföldön pedig világrekordot állított fel 7 óra 44 perc 47 másodperccel. Ám a két nagy sikert szinte azonnal beárnyékolta a müncheni tragédia: 11 társát gyilkolták meg a palesztin terroristák.
Az olimpia után bejárta a világsajtót sorozatos megmeneküléseinek elképesztő története, majd harminc év múlva ismét szenzáció lett, mert addigra legyőzte már a rákot is. Hogy csinálta? „Az a legfontosabb, hogy ne izgasd fel magad semmin; emlékezz a múltra, de ne hagyd, hogy korlátozza a lépéseidet; tűzz célt magad elé, és érd el; sohase add fel a derűlátást. Ez a kulcsa mindennek az életben. A tettek segítenek, ne várj a csodára” – mondta.
Saúl „Danny” Ladani nyugalmazott professzor, az örökös túlélőbajnok és megrögzött ateista holnap lesz kilencvenéves. Az izraeli Omerban él, a Negev-sivatag szélén, körülötte már megint, mindig háborúk tombolnak. Útravalója: „Ha nagyon fáj, csak szorítsd össze a fogad, és menj tovább!”