Azt állította Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter (kormányinfóján), hogy egyre több ukrán kém bukik le az országban, „közülük az első Panyi Szabolcs, akiről az derült ki, hogy saját hazája ellen idegen állammal együttműködve kémkedett”.
Ezzel szemben a tény az, hogy ilyesmi nem derült ki, ellenben az kiderült, hogy az újságírót megfigyelték, lehallgatták, és egyik beszélgetését nyilvánosságra is hozták. Maga Panyi azonban nem kémkedik, hanem többek között olyan információkat gyűjt, amelyekből kiderül, hogy a magyar kormány titokban mennyire elköteleződik a háborús bűnös, és az Európai Uniót fenyegető orosz kormányzat mellett. Ha a nyilvánosság tájékoztatása kémkedés, akkor mindenki bezárhatja a boltot. Orbán és Gulyás pedig kívülről ránk lakatolhatja.
Azt is állította Gulyás (a Tisza Párt informatikusai ellen indított titkosszolgálati akciót felfedő rendőrtisztről), hogy a százados egy kémelhárítási műveletről osztott meg részleteket, ami bűncselekmény.
Ezzel szemben a tény az, hogy ennél jóval nagyobb súlyú bűncselekmény lehet az, amiről a volt rendőrtiszt kitálalt, és ha bebizonyosodik, hogy az állam a titkosszolgálatok segítségével akarta szétverni a Tisza párt informatikai rendszerét, akkor az ő kiállása nem bűncselekmény, hanem a közjó érdekében vállalt önfeláldozó hőstett. Börtön vagy kitüntetés? Nem mindegy.
Azt állította Orbán Viktor (Mezőfalván tartott gyűlésén), hogy „mi egy vidéki kormány vagyunk. A városi levegő szabaddá tesz, a vidéki levegő pedig magyarrá”.
Ezzel szemben a tény az, hogy ez persze marhaság, ugyanakkor beismerő vallomás. A vidéki kormány magyarságát ugyan senki nem vonja kétségbe, de ha a magyar nem szabad (mert nem városi, hanem vidéki), akkor bizony mások rabja, bábja, kiszolgálója. A kérdés tehát az, hogy rabok legyünk, vagy szabadok?
Azt is állította Orbán, hogy a függetlenségnek három pillére van: a bankok magyar kézben tartása, a kenyér magyar kézben tartása és az energia magyar kézben tartása.
Ezzel szemben a tény az, hogy a bankok szerencsére csak részben vannak (kormányközeli) magyar kézben, ám amikor a pártállamban teljesen magyar kézben voltak, egyáltalán nem voltunk függetlenek. A kenyér a Kádár-rendszerben szintén magyar kézben volt, sőt nagy mennyiségű búzát exportáltunk a Szovjetunióba, mégis mi voltunk orosz kézben. Végül pedig az energia ma sincs magyar kézben, hiszen orosz atomerőművet építünk, orosz gázt és kőolajat importálunk, vagyis nekik vagyunk egyoldalúan kiszolgáltatva. De úgy látszik, Orbán számára a magyar függetlenség az orosz kezet jelenti. A magyar spájzban.
Azt állította ezen kívül Orbán, hogy az ő választási gyűlésein az emberek szeretetet és összefogást tapasztalhatnak. „Mi nem ócsárlunk senkit, nem acsarkodunk” – mondta.
Ezzel szemben a tény az, hogy Orbán – a folyamatos, egyéb sértegetésekről és a személyeskedő lejárató kampányokról nem is beszélve – állandóan Brüsszel bábjának nevezi Magyar Pétert, akivel ezért nem is hajlandó szóba állni. Ilyen az, amikor Orbán szeret és összefog. Milyen lehet az, amikor acsarkodik és ócsárol?
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.