Miközben Orbán Viktor világpolitikai ámokfutása mögött rendre felsejlik a Mol, a kettejük kapcsolatát belengő ködöt a jelek szerint egyikük sem szívesen oszlatná. Olyannyira, hogy a Mol közel három hétig az ország fő olajellátását biztosító Barátság vezeték ukrajnai újraindításának elmaradásáról is hallgatott. Azt, hogy egyes élelmes vezetőik miért pont ezalatt adtak túl bónusz-részvényeiken, most a hatóság vizsgálja.
A homály eloszlatása végett elsőként érdemes tisztázni, hogy a Mol (egy ezer forint névértékű részvényt leszámítva) magáncég. Jóllehet az ezzel kapcsolatos ködösítés állandó. Gulyás Gergelynek például a múlt héten úgy rémlett, hogy a Mol jó részét a baloldal adta el az oroszoknak. A közlés már épp leülepedett volna, amikor a Telex rákérdezett, hogy az olajcég ötödét 2009-ben az oroszoknak átpasszoló osztrák OMV mióta "a baloldal". De ha már itt tartunk: az Orbán-kormány 2011-ben a nagyon-Putyin-közeli orosz „magáncégnek” a magyar adófizetők félezermilliárdját átutalva szerezte vissza a Mol-csomagot, amit aztán egy évtizedre rá ingyen három NER-, pardon, köz-érdekű magánalapítványnak adományozott. Bár az így évente leeső 20-30 milliárdnyi Mol-osztalékot a Budapesti Corvinus Egyetemtől aligha sajnáljuk, a hasonló összeget zsákoló MCC kapcsán a nettó Fidesz-propaganda-finanszírozás érzete azért már felmerül; a még náluk is több osztalékra jogosult Mol-Új Európa Alapítvány pedig, nyilván nem véletlenül, egy merő rejtély.
E magáncégért mindenesetre Orbán Viktor kész felforgatni az egész világot. Molra szabott kedvezmények Brüsszelben fejhangon hisztériázva, Trumpnál és Putyinnál pedig elvtelen törleszkedéssel érhetők el. Miközben ellenkező esetre a magyar népet háromszoros rezsiemeléssel fenyegeti, a Mol-érdek mentén fenntartások nélkül akaszt tengelyt az oroszellenes honvédő háborút folytató Ukrajnával, de akár az egyetlen pótolajcsövünkön ülő horvátokkal is.
A kormányfői hév valós energiaforrásait aligha ismerhetjük meg a maguk teljességében. Így marad a képzelet. Ebből a szempontból némi konspiratív óvatlanságot érzek abban, hogy a Mol-igazgatóság váratlanul a választások előtti péntekre hozta előre az idei osztalékukról döntő, eredendően a szokásos, április végi időpontra már meghirdetett közgyűlést. Ezek szerint mégis csak befolyásolják a parlamenti választások, hogy e magáncég a csökkenő tárgyévi eredményből idén hány százmilliárdot oszt ki magántulajdonosainak?
Az, hogy a kampányhajrában a Tisza, legalábbis Tarr Zoltán alelnök brüsszeli nyilatkozata szerint, „különleges munkacsoporttal” vizsgálja a Mol „tulajdonosi és vezetési szerkezetét”, zavarba ejt. A Fidesz leváltására készülő párt egyik arcát, Kapitány Istvánt, a Shell egykori világszintű alelnökét kipécézve a kormánypropagandaarzenál máris azt harsogja, hogy a gaz multi vinné a Molunkat.
Az egészségtelen összefonódások felszámolásának felesleges szócséplés nélkül, balta helyett szikével és csak erősen felkötött gatyával lehet hozzálátni.