Mégis, mire számítottatok tisztelt honfitársaim? Hogy az állampárt kitartottjai majd kézfeltartva végignézik, amint a közpénzeken kövérre hízott brutális vagyonaik eredetét egy esetleges kormányváltás során firtatni kezdik? Megkockáztatják, hogy egy eljárást követően lefoglalnak tőlük ingóságokat? Ennyire ugye nem vagyunk naivok?
A Fidesz úgy mindenestül, a maga sajátos dark webjével, hű opportunistáival, a lepattanóra leső kisinasaival még az utolsó napokat is kihasználja arra, hogy kimentse a rendszerből az utolsó, a közpénz jellegét rég elvesztett filléreket. Matolcsy György volt MNB elnök jó ideje Dubajban tengeti mindennapjait, a fia, Matolcsy Ádám meg talán még ezekben a percekben is viteti oda luxusautóit, bútorait. Konténerekkel, amelyek jelen pillanatban ennek az egész rendszernek a szimbólumai, a már nem is titkolt kivonulás, a menekülés tárgyi emlékei.
Olcsó hasonlat, de dobja az az első követ, akinek nem a süllyedő hajóról szóló bölcsesség jut először eszébe. A mesterségesen létrehozott „nemzeti” tőkésosztályt a bukás szélén láthatóan nem a magyar érdek foglalkoztatja, a Balaton, vagy Moszkva helyett a pálmaszigeteken érzi magát biztonságban, a forint helyett a dirhamban látja a jövőt, a „haza” belefér nekik pár tározóba. „Nemzeti szuverenitást”, „stabil hazai bankrendszert” hátrahagyva szaladnak a politikai és gazdasági télből az örök nyárba, oda, ahol a nemzetközi jog is csak óvatosan tesz-vesz. Múlt nélküli mesterséges oázis a „bátoraknak", tökéletes, steril rejtekhely, ahol senki nem kérdezi, honnan van a kezdőtőke.
Lehet, hogy a nyomokat elfújja majd a sivatagi szél, de azoknak a neveit, akik a haza, nemzet szavakat szájukra véve rabolták le a saját országukat, mi, akik maradnak, soha nem feledjük.