„Rendkívül sok az effajta mikroagresszió a metrón, ami szerintem valóban félelmetes”

A metró, mint földi purgatórium, nagyon sok filmben benne volt már, és mint metafóra adja magát, hiszen a valóságban is lehet frusztráló a föld alatti utazás. A saját félelmeit építette be a filmbe?

Nem igazán szeretek metrózni. Nagyon sok hangosan kiabáló férfi van ott például, amilyet a filmben is láthatunk. Vagy olyan, aki nekiütközik a többieknek a vállával, meglöki a másikat egy kicsit – ilyen is van a filmben. Rendkívül sok az effajta mikroagresszió a metrón, ami szerintem valóban félelmetes. Ám legtöbben, miközben látjuk ezeket a dolgokat, úgy teszünk, mintha nem is vennénk észre, ami körülöttünk történik. Amikor én is így teszek, akkor nagyon nem szeretem magam. És azt gondolom, hogy ez egy olyan bűn, amit nagyon sokan elkövetünk.

Az Exit 8 egyértelmű társadalomkritika, melyet értünk itt Magyarországon is, mert univerzálisak azok a kérdések, amelyeket felvet a film. Nem ismerem a film alapjául szolgáló videójátékot, de így is releváns kérdés: hogyan lehet ezt a médiumot hitelesen mozgóképpé átalakítani?

Először is az eredeti játéknak, amin a filmünk alapul, nincs saját története, tehát ezt nekünk kellett megírni hozzá. Én ebben a történetben a modern ember purgatóriumát szerettem volna kifejezni ezzel a végtelen körrel a metrófolyosókon, mely az ember szívében lévő és nyugodni nem hagyó bűnöket felsorakoztatja. Ezek jelennek meg a rendellenességek, az anomáliák képében az Exit 8-ban. Egyébként ez nem egy sima játékadaptáció, vagy én nem annak szántam, hanem egy olyan filmnek, amit például be lehet mutatni Cannes-ban. Szerettem volna elmosni a játék és a film közötti határokat és ezzel egy különleges, semmiképpen sem konvencionális alkotást létrehozni.

Meg kell fejteni a rejtélyeket nem csak a főszereplőknek és a nézőknek – ami, tegyük hozzá, képtelenség. Hogyan „szerkesztették” meg a filmet?

Mint ahogy az alkotófolyamat is „képtelenség” volt. Bár voltak előre ötleteink, nagyon sok mindent elsősorban vizuálisan szerettünk volna megvalósítani. A helyszín az már adott volt, ehhez jött a különleges munkamódszerünk. Felvettük a jeleneteket, és hogyha valami ott nem működött, nem volt jó, mivel helyben vágtunk, azonnal szerkesztettük az anyagot. Hogyha valami nem működött, akkor hozzáigazítottuk a forgatókönyvet, változtattunk rajta, újravettük.

Akkor a forgatás közben és alatt meg is vágták a filmet?

Dehogy – az is „képtelenség” lett volna. Vágtunk a forgatás közben folyamatosan, de természetesen még ezután is szükség volt vágásra, körülbelül olyan három hónap pluszmunka volt még ezután. De ezt nem tudtuk volna megoldani, ha nem szerkesztjük előre az anyagot, és a vágószobában jövünk rá, ha valami nem működik.

Mesélne a színdramaturgiáról?

Természetesen már a kamerateszteknél ezeket kipróbáltuk, így a forgatásra ki voltak találva, hogy azért milyen színeink legyenek. A játék világát próbáltuk szimulálni. Alapvetően az egész helyszín egy fehér környezet, viszont annak valóban volt jelentősége, hogy akkor ez most sárgásfehér, kékesfehér, satöbbi. Jelenetenként eltérő volt a tónus, erre nagyon odafigyeltünk.

De mit akart a színekkel kifejezni?

A nézői érzelmekre próbáltunk hatni ezzel. Mondjuk, ha kékes a fehér, akkor az kicsit félelmet keltőbb, amikor sárgás, az megnyugtatóbb, ilyen szempontok vezettek.

Gondolom, hasonló cél volt a csöndek, a zenék és a zörejek, hangok használata terén.

Ami a zenét illeti, a játéknak erre is nagy befolyása volt. A játékban a főszereplő akárhányszor szintet lép, ugyanaz a dallam hangzik fel, mely azonban egy icipicit közben változik. Azt az érzést szerettem volna kelteni, hogy a néző egy játékost néz tulajdonképpen, ahogy lépi ezeket a szinteket. A csendnek is nagyon fontos jelentése van. Én azzal a szándékkal készítettem ezt a filmet, hogy ez egy mozifilm legyen.

Nagyon fontos, hogy moziban lássa az ember, hiszen a mindennapjainkban már nem igazán éljük meg a csendet, nem tudunk vele mit kezdeni, mert kvázi nem bírjuk elviselni. Tehát hogy az ember pörgeti az okostelefonját, hogyha „irritáló csend” van rajta, akkor egyszerűen továbbpörget, nem bírja a várakozást. És én pontosan ezt a hatást szerettem volna elérni. Azt akartam, hogy a néző kénytelen legyen a moziban várni és átgondolni, gondolkodni rajta, hogy mi fog történni.

És reméljük, hogy a mozinézők nem pörgetik majd a telefonjukat a film alatt.

Ne is mondja! Mindemellett kicsit attól is félek, hogy ha nem moziban látja az Exit 8-at az ember, akkor nem feltétlenül lesz olyan nagy élmény.

Említette Cannes-t. Azt hogy élte túl?

Könnyen. A világpremier a Lumière teremben volt, mely a legnagyobb a filmpalotában. Az éjféli vetítés. Filmkritikusok is sokan látták, és nagyon jól fogadták, de emellett utána találkoztam film­szakos diákokkal is, és nekik is nagyon tetszett. Azért volt Cannes különleges élmény, mert mind a két nagyon különböző csoport rendkívül jól fogadta a filmet. Ezt jó volt megélni.

Az Exit 8 sok mindenről szól. Félelemről, lelkiismeretről, bűnökről, amiket vagy elkövetünk, vagy nem. Talán a gyerekvállalás vagy a gyerek szerepe a mai társadalomban a legfontosabb „közlendő”. Célja volt, hogy társadalmi párbeszédet provokáljon?

Ez bonyolult kérdés. Amikor ez a játék kijött, akkor egyébként a YouTube-on lehetett látni nagyon sok, úgynevezett élő végigjátszást. Számomra az érdekes volt, hogy hiába ugyanazok a szabályok, ugyanazok a szituációk, ahány játékos, annyiféle stílus és annyiféle reakció volt megfigyelhető. Én kicsit úgy fogtam fel ezt az egészet, a szituációt, a helyszínt, mint egy purgatóriumot, ami megvilágítja az emberséget vagy annak a hiányát. A felnőtteknek nagyon sok különböző véleménye van, döntéseket hozunk, és sokszor ezek hibásak, rosszak a döntéseink, hibás a véleményünk. Viszont szerintem a gyerekek még tisztábbak ilyen szempontból, és emiatt is lehet, hogy könnyebben észreveszik a rendellenességeket. Nagyon fontos az, hogy őket figyelembe vegyük, és bátor és boldog gyerekeket neveljünk ebben az erőszakos világban.

Ön belátta a saját hibáit?

Erős lelkiismeret-furdalásom van amiatt, ha valamit figyelmen kívül hagyok. És az volt a célom ezzel a filmmel, hogy ezzel szembenézzek.

Infó: Exit 8. Bemutatja az ADS