Fénybe borult sorsok

A Helikon Kiadó gondozásában megjelent könyv borítóján a szerző egy fényképe szerepel, melyen egy sötét táj fái és romos épületei mögött fehéren fénylik az ég, akárcsak a novellák történeteiben, melyek Budapesten élő szereplői szemtanúi lesznek az ötszázötven fényévre található Betelgeuse nevű csillag felrobbanása utáni fénynek, mely nagyjából két héten át látszik az égbolton. Az elbeszélések magányos hősei más-más módon reagálnak erre a tüneményre, mely közvetetten, de hatással van az életükre.

A személyes hangulatú könyvbemutatón Török András művelődéstörténész, Budapest-kutató kérdezte a szerzőt, illetve Darvasi Ferencet, a kötet szerkesztőjét, és Nagy Zsolt színművészt, aki részleteket olvasott fel az első, Spirál című elbeszélésből. Török főleg arra volt kíváncsi, ki hogyan ismerkedett meg Szöllősi írásaival. Nagy Zsolt először a szerző verseivel találkozott, melyek annyira megtetszettek neki, hogy az egyik sorát a mellkasára tetováltatta, amit a bemutatón meg is mutatott a közönségnek: „Ha ázik a táj / ázik benne az ember is”. A színész úgy érzi, Szöllősi a verseiben az ő nyelvén beszél, hozzá szól, az ő érzéseit, gondolatait mondja el, ezért sok mindenben tud azokkal azonosulni. Nagy Zsolt 2023-ban, hogy népszerűsítse ezeket a szövegeket, havonta egy-egy verset felolvasott a YouTube-on, hogy minél több emberhez eljuttassa a szerző líráját.

Darvasi Ferenc először Szöllősinek pont azokkal az elbeszéléseivel ismerkedett meg, melyek e kötetbe is bekerültek. A szerkesztő első benyomása az volt, ezek atmoszferikus és lírai szövegek, így a szerző le sem tagadhatná, hogy költő is. Török András először Szöllősi fotóalbumával, a Budapest Katalógussal találkozott, melyben az író a főváros százötven lakosát mutatta be fotón és szövegben egyaránt. A szerző ennek kapcsán elmondta, hogy e könyv létrehozása is segítette abban, hogy a Váltóáramban annyiféle karaktert tudjon megmutatni, és annyi hangon tudjon megszólalni.

Török András szerint a kötet kilenc története hiába mutat be kilenc nézőpontot, szól más-más zeneiséggel, azok együtt érdekes teljességérzetet adnak. Akárcsak Szöllősi könyvében az égbolton ragyogó Betelgeuse, melynek fehér fénye mindent beterít és közös nevezőre hoz.