Krasznahorkai László helyett inkább Vörösmarty Mihálynak adná oda az irodalmi Nobel-díjat a Magyar Állami Operaház főigazgatója.
Mint korábban mi is hírt adtunk róla, a Nobel-díjas író egy olyan elmegyógyintézethez hasonlította Magyarországot, ahol az orvosok már elmentek, és ahol a betegek hétfőn, szerdán és pénteken orvososdit játszanak.
Krasznahorkai László: Magyarország már nem egy ország, hanem egy elmegyógyintézetÓkovács Szilveszter szerint Krasznahorkai László nem könnyíti meg, hogy egy nemzet lehessen büszke a Nobel-díjára. Felidézte, hogy a díj odaítélésekor a főigazgató lelkes posztot ír, önmaga ellen érvelt mellette. Mindemellett örömmel (bár nélküle és válasza nélkül) játszották a könyve alapján készült Eötvös-operát, ám azt hiszi, elkapkodta a dolgot.
„A viszonzatlan szerelemnek is vannak határai, pláne, ha már a sértegetés és a hányinger határvidékén jár, és nyilatkozatán übermensch (sic!) lenézés is átsüt. (És ennek fényében minden önreflexív sor színleltnek tűnik immár, póznak, kimódoltnak.) És tartok tőle, hogy bár az író úr szerelmes a nyelvünkbe, az abban élő nemzettől csak viszolyogni tud, és mintha nem értené a Nobel-díj alapítása előtti nagy magyar (bocs, ez van) nyelvművelők sorait” - fogalmazott.
Hozzátette:
„a Krasznahorkai által láthatólag kedvelt Magyarország-tébolyda mint metafora előtti helyzetleírás már nem is egy kampányba beletérdelt művészt, hanem konkrétan egy igazi ápoltat mutat, amennyiben komolyan gondolta azt, és nem az újságíró hamisított szöveget. (Nincs nyoma tiltakozásnak.)”
Szerinte Kertész Imre, de még inkább Karikó Katalin és Krausz Ferenc gyönyörű példa, miként kell Nobel-díjat kapni és azt szuverén módon viselni. Ókovács Szilveszter posztját azzal zárta, hogy Krasznahorkai László Nobel-díját inkább adják oda Vörösmarty Mihálynak.
