A magyar közéletben időnként történnek apró csodák. Például az, hogy a bíróság kimond valamit, amit eddig is tudtunk: a közmédia nem feltétlenül azért létezik, hogy egyetlen párt kampányát erősítse. A Kúria friss döntése ugyanis arról szól, hogy a Kossuth rádió Facebook-oldala mégsem működhet úgy, mint egy lelkes pártaktivista hírfolyama, és nem teheti meg, hogy szinte kizárólag az egyik politikai oldal kampányát tolja.
Persze a döntésnek van egy sajátos íze. A magyar közmédia helyzete évek óta beszéd tárgya, hisz az adóforintjainkból működtetett platformok rajthoz állásának alapfeltétele volna a kiegyensúlyozott, pártatlan tájékoztatás. Ez az, ami hosszú évek óta nem jön össze, mi pedig csak fizetjük tovább ezt a cirkuszt, mint a katonatiszt. A történet másik tanulsága az, hogy a média világa megváltozott.
A politikai kommunikáció már rég nem csak a híradókban és rádióműsorokban zajlik, sokkal inkább a Facebookon.
Ha erre nem vonatkoznának szabályok, akkor a kampánykorlátozások nagy része gyakorlatilag értelmét veszítené. Ennek az elvnek dobott most egy csontot a Kúria. A legironikusabb mégis az, hogy ez a döntés egyáltalán megszületett. Egy ideális médiarendszerben magától értetődő volna, hogy egy közmédia-felület nem válik kampányeszközzé. A Kúria döntése mégsem tekinthető forradalomnak, inkább kivételt erősítő szabálynak. Gondoljunk csak a „A háború borzalmai” elnevezésű propaganda-híradóra, ahol a műsorvezető 1956 emlékét megszégyenítő díszletben mutogat ismeretlen eredetű AI-videókat ukrán hadifoglyokról. Miért? Hogy még inkább rettegjen a nép, az istenadata nép, pedig sokkal, de sokkal többet érdemelne, mint az állandó halálfélelem. Hát ez ma a közmédia, ami most kapott egy barackot a fejére, a hatalom pedig elmondhatja: nincs itt semmi látnivaló, hisz a törvény ökle lám-lám ránk is lesújt olykor.