Biztosra veszem, hogy azon MOL igazgatósági tagok és MOL vezetők (köztük Járai Zsigmond és dr. Anthony Radev) mindegyikének, akik néhány hete a MOL részvényeik eladásában közreműködtek, egyetemi tanulmányaik során kötelező volt a politikai gazdaságtan, és benne Marx műveinek a tanulmányozása. Így biztosan ismerik Marx A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai című művében leírt gondolatait, amelyek szelleme belengi a kort, amelyben cselekedtek.
„Hagyományos elképzelés, hogy bizonyos időszakokban csakis rablásból éltek. De hogy rabolni lehessen, kell legyen valami rabolnivaló, tehát termelés. És a rablás módját magát is a termelés módja határozza meg. Egy stock-jobbing nationt pl. nem lehet oly módon megrabolni, mint egy tehénpásztor nemzetet.” (Marx-Engels Művei 46. I. kötet. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1972, 24. old.)
AMIKOR MARX A RABLÁS MÓDJÁNAK KÜLÖNBÖZŐSÉGÉRE UTAL A TERMELÉS MÓDJÁNAK KÜLÖNBÖZŐSÉGE MIATT, AKKOR AZ ELHAJTOTT MARHÁKRA MEG A FEHÉRGALLÉROS RÉSZVÉNYVÁSÁRLÁSRA ALAPOZOTT GAZDAGODÁS KÖZÖTT TESZ KÜLÖNBSÉGET. Persze, a megkülönböztetéshez egy cseppet ismerni kell, hogy mi is a részvénytársaságok igazgatóságaiban, illetve menedzsmentjében helyet foglaló urak és hölgyek funkciója. Elsősorban az, hogy a részvényesek, a tulajdonosok vagyonát gyarapítsák, és ennek érdekében tartózkodjanak minden olyan tevékenységtől, amely az általuk vezetett társaság részvényeinek elértéktelenedésével jár. Így csak előre bejelentett módon vásárolhatják vagy adhatják el az általuk irányított részvénytársaság részvényeit, mert ismerve a csordaeffektust, a legártatlanabb, személyes gyarapodásuk érdekében végrehajtott tranzakciójuk következményeként is éppen gazdáikat, a részvényeseket károsíthatják meg.
A tulajdonosok, a részvényesek nemcsak a kiváló felkészültségük, kapcsolataik, a részvénypiaci tendenciákat előre kiszagoló orruk miatt állítják őket a társaságuk élére, hanem legalább ennyire erkölcsi példamutatásuk, kikezdhetetlen erkölcseik miatt is. Éppen ezért mióta az értékpapírforgalmat és annak koncentrált piacát, a tőzsdét a kormányok szabályozzák, azóta nemhogy
nem bocsánatos bűn, ha a részvénytársaságok vezetőinek - miként minden szentnek - maguk felé hajlik a kezük, hanem kifejezetten bűncselekmény, ha az elsőként tudomásukra jutott tényeket felhasználva saját zsebre kereskednek.
Az információkhoz való hozzáférés elsőbbsége, a „bennfentesség” a világ minden országában bűntetendő. De Magyarországon, ahol a választások megnyerése érdekében a kormány az Ukrajna elleni orosz agresszió híreit is kihasználja, hogy pánikot keltsen a magyarországi üzemanyagellátást biztosító csővezeték megrongálásának híreivel/álhíreivel, ez ennél több: szinte háborús zavarkeltés.
VALAHAI MUNKAHELYEM, A PÉNZÜGYKUTATÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG FOGADTA BE AZ ÉRTÉKPAPÍRKERESKEDELMI TITKÁRSÁG MUNKASZERVEZETÉT. Ez volt az előfutára az 1990-ben újraalakult Budapesti Értéktőzsdének. Az Értékpapírkereskedelmi Titkárság (első vezetője Hardy Ilona) őrködött azon, hogy az akkori egyetlen forgatható értékpapírfajta - a vállalati és tanácsi kötvények - kereskedelme szabályozottan, kiszámíthatóan és a lehetőségekhez képest etikusan történjék.
Az értékpapírkereskedelem szabályozottságáról a magát – némileg illegálisan, hiszen meg sem alakult még – Tőzsdetanácsnak nevező testületbe delegált vezető pénzügyi közgazdászok, így a kereskedésre jogosult bankok és a kibocsátók képviselői gondoskodtak. A Tőzsdetanács első vezetőjét Járai Zsigmondnak hívták, aki az Állami Fejlesztési Bank közgazdasági és értékpapírosztályának vezetőjeként a magyar kötvénypiac legfelkészültebb, legavatottabb szakértője volt, mondhatnám, sokan az ő keze alatt tanulták a pályát. Amikor később - már pénzügyminiszter-helyettesként - a megalakuló Bank- és Értékpapírfelügyelet vezetője is lett (perszonálunióban), azt személyes szakmai felkészültsége mellett erkölcsi elismertsége is indokolta.
E kettő: a szakmaiság és erkölcsiség alapján lehetett ezt követően az egyik angol befektetési bank (James Capel) vezető munkatársa. Előadásokat tartott, illetve tanított az egyetemen és a Bankárképzőben is, előadásai során nyilván kitért az értékpapírkereskedelem buktatóira, a jólértesültség fonák oldalára, a bennfentesség kérdéseire. Így például a 80-as évek New York-i tőzsdecápáinak nemzetközi hírű ügyeire, így az Ivan Boesky, Michael Milken, Dennis Levine által végrehajtott, a bennfentességükön alapuló, saját zsebre végzett műveletekre.
Feltételezem, hogy a MOL másik vezetője, dr. Anthony Radev előtt sem ismeretlenek ezek az esetek, hiszen mint az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő tanácsadócég, a McKinsey igazgatója biztosan sok ügyfelét óvta meg attól, hogy ilyen ügybe keveredjen. Ráadásul mint a Budapesti Közgazdasági Egyetem elnöke, egy olyan tisztviselő, akit az egyetem újszerű, jogszerű és átlátható működését biztosító MOL részvénypakettra alapított kuratórium bízott meg, kifejezetten azért is felelős, hogy a MOL teljesítménye ne a saját zsebét gazdagítsa, hanem az egyeteme pénzügyi helyzetét javítsa.
A MAGATARTÁSI KÍSÉRLETEK ALAPJÁN JÓL TUDJUK, HOGY A SZIGORÚ SZABÁLYOK MEGALKOTÁSA KEVÉS A HELYES IRÁNYÚ CSELEKVÉSHEZ, SOKSZOR SOKKAL FONTOSABB A PÉLDAMUTATÁS. Ami a MOL részvények MOL vezetők általi értékesítésekor történt, az pontosan a példamutatással oktatás kategóriájába tartozik. A MOL vezetők nyilván nem a saját zsebük védelmében jártak el. Csupán arra emlékeztetek, hogy nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani. A látszat azonban mégiscsak az, hogy akik a legtöbbet tudhattak arról, hogy a Barátság vezeték működése szünetel, és ennek következményei lesznek a MOL várható teljesítményére, részvényárfolyamának alakulására, azok szinte egyidejűleg szabadultak meg a részvényeiktől, és így küldtek jelzést a piacnak.
Arról nem is szólnék, hogy amíg nem állnak rendelkezésre megbízható információk az olajvezeték működésének szüneteléséről (tartós-e avagy időleges), a társaság vezetőinek illik a részvényekkel történő kereskedés felfüggesztését kezdeményezniük. Erről nem hallottam, pedig más, hasonló esetekben – éppen a tulajdonosok védelmében - ez a helyes eljárás.
Joggal merül fel a kérdés, hogy mire is mutattak példát a tőzsde és az üzleti etika meg az üzleti tanácsadás tanítómesterei? Minek a tanítómesterei ők?
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
