Mérhető-e a test, a lélek és a szellem?
Az elvonulás helye a pilliscsabai Álomvölgy Meditációs Központ volt, a település határában, természetes környezetben, hajlékul pedig jurták szolgáltak. Ez külön élményt jelentett számomra, hiszen azelőtt nem aludtam még jurtában. Nem volt sietség, nem volt zaj, nem volt állandó értesítés-áradat: a mobiltelefon-használatot is igyekeztem korlátozni. Elképesztő, hogy az ember mennyire függővé tud válni tőle, és egyszerűen nem tudja megállni, hogy ne bújja állandóan. Az információ korlátozásának meglett az eredménye, hiszen ezáltal sokkal jobban tudtam összpontosítani, kapcsolódni önmagamhoz és a valósághoz. A természet közelsége, a csend és az egyszerűség olyan összhangot teremtett, amely hétköznapjaink világából kikopott.
Az érkezéskor rövid beszélgetés várt rám az ájurvédikus tanácsadóval, Pál Tamással. Az ájurvéda – az 5000 éves, ősi indiai gyógyászati rendszer – abból indul ki, hogy mindannyian egyedi alkattal, úgynevezett dósákkal rendelkezünk: váta (levegő), pitta (tűz, víz) és kapha (föld) minőségek különböző arányban határozzák meg testi-lelki működésünket. A cél nem egy általános „wellness-program”, hanem a személyre szabott egyensúly helyreállítása. Tamás a dósám megállapításához megtapintotta az ujjaival a pulzusomat is, amelyet indiai mestereitől tanult. Ennek alkalmával váta „minősítést” kaptam, aminek értelmében a mozgás, az idegrendszer és a minden áramlás elve dominál a testemben. A dósámra jellemző a szárazság, a könnyűség, a gyorsaság és a változékonyság.
– Az ájurvédikus pulzuselemzés szerint mindenkinek van egy született testtípusa, amelyik a rá jellemző erősségeket és gyengeségeket is megadja. Ehhez képest pedig van egy adott, a pillanatnyi állapotunknak megfelelő eltolódás, amelyen tudunk segíteni. Az Ájurvéda azt mondja, hogy a test-lélek-szellem egyensúlyának megteremtése a cél. A szervezetet meg kell tisztítani, az emberi lényt pedig fel kell emelni a boldogság állapotába. Mert az igazi alapállapotunk, hogy boldogok, energikusak, vidámak, beteljesedettek legyünk. Az egyensúlyt a legfinomabb szintekről építjük fel. Táplálkozás, ideális életmód, jó napirend, energia és jóga gyakorlatok, ájurvéda meditáció, testmozgás szerepelnek benne – emelte ki Tamás.
Az első reggel 7 órakor kezdődött. A korai kelés eleinte inkább nehézkes volt, hiszen a hétköznapokban – a munkám révén is – kevésbé alakult ki az a napi rutin. A napot meleg, fűszeres teákkal indítottuk, amelyek segítik az emésztést és az úgynevezett „áma”, vagyis a felhalmozódott salakanyagok kiürülését. Egyik „megszokott” teához se tudnám hasonlítani az ízüket, annyira egyediek voltak, de talán a fahéj és a szegfűszeg hasonló lehet.
A reggeli jóga és légzőgyakorlat (pránájáma) nem teljesítményről szólt. Nem számított, milyen mélyre hajolok, mennyire vagyok hajlékony. Az első alkalom alatt még „gondolkodtam” – terveztem. A harmadik alkalomra azonban valami átkattant. Mintha a testem végre elhitte volna, hogy biztonságban van. A vállaim lejjebb kerültek, az állkapcsom ellazult, a légzésem mélyült. Olyan régóta hordozott feszültségek oldódtak, amelyekről nem is tudtam, hogy bennem élnek. Többen is izomlázra panaszkodtak az első alkalom után, nekem viszont könnyebb volt, hiszen rendszeresen sportolok – evezek és futok – aminek a bemelegítés és a nyújtás, lazítás ugyanúgy meghatározó elemét képezi. A fókusz a légzésen, a jelenléten és az örömön, lelki békességen volt. Az első napokban még kalandoztak a gondolataim – egyik kergette a másikat – de ahogy teltek a napok, egyre hosszabb pillanatokra tudtam valóban megérkezni a testembe.
– Az Ájurvéda szerint a szervezetünk egyensúlyának megteremtése szempontjából a legfontosabb annak a finom energetikai és tudati vezérlő rendszernek a rendbe tétele, harmonizálása, amelyet jógával, energiaharmonizáló és csakra tisztító gyakorlatokkal tudunk elérni. De még ennél is lényegesebb és hatékonyabb az ájurvéda meditáció. Ez egy mentális technika, amelyet mindenki csendben végez, csukott szemmel, és olyan egyszerű, hogy bárki meg tudja tanulni. Nagyon mély pihenést ad, az ember békére lel benne, az idegrendszere és a teste is intenzíven regenerálódik közben. Az elvonulás egyik lényeges eleme, hogy sokat pihenjünk, hogy a sok stresszt, ami a mindennapokban éri az embert, ki tudjuk dolgozni magunkból. A pihenés csendjében a szervezet teszi a dolgát, regenerálja az egész embert – vélekedett a meditáció kapcsán az életmód-tanácsadó.
Az étkezések szintén az ájurvéda elvei szerint zajlottak. Meleg, frissen készült, könnyen emészthető fogások, sok zöldséggel, fűszerekkel, húsmentesen. Nem volt kávé, nem volt cukor, nem volt feldolgozott élelmiszer. Az első két nap enyhe fejfájással reagált a szervezetem – a megvonás jeleként –, de utána meglepő könnyedséget tapasztaltam, ami a testi tisztulás jele is volt. Az emésztésem rendeződött, az energiaszintem kiegyensúlyozottabb lett. Ételeinket is közösen készítettük el, ami az egymás közötti kapcsolódást erősítette. A legfinomabb és legérdekesebb étel számomra egy „mungo” babból készített főzelék volt.
Az elvonulás része volt egy enyhébb tisztítóprogram is, hiszen a speciális teák, a könnyített étrend és bizonyos napokon monodiéta (például kitchari, az ájurvédikus lencsés-rizses egytálétel). Bár a „méregtelenítés” kifejezés itt nem koplalást, hanem tudatos tehermentesítést jelent.
– Szokták mondani, hogy az vagy, amit megeszel. A mindennapok gyors ételei, amelyeket az emberek nagy része fogyaszt, salakanyagokat és zavarokat halmoznak fel nemcsak a testben, hanem az energia és vezérlő rendszerben is. Az Ájurvéda tanítása szerint ezeket a salakanyagokat jó kitisztítani. A szervezetünk, ha támogatjuk tisztító ételekkel és teákkal, csodákra képes. És aki eljön, megtapasztalhatja, hogy az ételek nemcsak egészségesek, életenergiát növelőek és minden szinten támogatóak, de még finomak is – mondta Tamás.
A csend tanítása
A harmadik-negyedik nap környékén érzelmileg is intenzívebb időszak következett. Régi emlékek, el nem sírt könnyek, kimondatlan feszültségek bukkantak fel. A program része volt a csendes időszak is, amikor minimalizáltuk a beszélgetést. Ebben a térben nem lehetett elterelni a figyelmet – csak jelen lenni azzal, ami feljön.
Meglepő módon ez nem volt ijesztő, hanem inkább felszabadító. Mintha a test és a lélek egyszerre kapott volna engedélyt a „nagytakarításra”. Az egyik legnagyobb ajándék számomra a digitális detox volt. Telefonhasználat minimálisra csökkentve, nincs közösségi média, nincs folyamatos információáradat. Az első napokban reflexszerűen nyúltam volna a készülékhez – mintha valamiről lemaradnék. Aztán rájöttem: épp ellenkezőleg. Most nem maradok le a saját életemről. Vittem könyveket is, így ha információra volt „szüksége” a szervezetemnek, könnyedén meg tudtam adni neki.
A csend nemcsak hanghiányt jelentett, hanem belső tisztulást is. Amikor nincs külső zaj, felerősödik a belső hang. A meditálások számomra a fülzúgásom miatt eleinte nehezebbek voltak, hiszen ez is egy belső hang. Idővel viszont megtanultam elvonatkoztatni tőle: ez leginkább úgy lehetséges, hogy a legbelső, „valódi” énemre figyeltem, ami mentes a fülzúgástól is. Eleinte kritikusabb, türelmetlenebb voltam, majd egyre megértőbb és elfogadóbb. Az elvonulás végére azt vettem észre, hogy kedvesebben beszélek magamhoz – és ez talán nagyobb gyógyulás, mint bármilyen fizikai változás.
Pál Tamás szerint a változásnak fontos része saját testünk és életmódunk megváltoztatása mellett a világ és világnézetünk újrahangolása is, aminek kapcsán így vélekedett:
