Irán;Izrael;kőolaj;Egyesült Államok;lezárás;Hormuzi-szoros;világkereskedelem;

Irán most nem enged át hajókat a Hormuzi-szoroson az izraeli-amerikai támadás miatt, de ő maga is sokat veszít a lezárással

A Hormuzi-szoroson naponta 17–18 millió hordó kőolaj halad át, ami a globális olajkereskedelem körülbelül 20 százalékát jelenti. Irán katonailag felkészült a lezárásra, de nagyon kemény válasszal kell számolnia. 

Bár az erről szóló végső döntést az iráni  legfelsőbb nemzetbiztonsági tanács és Ali Hamenei ajatollah hivatalosan nem hozta meg, úgy tűnik, a szombat reggeli izraeli-amerikai támadás hatására Irán lezárta a Hormuzi-szorost. A Reuters az Európai Unió tengerészeti missziója, az Aspides egyik tisztviselőjére hivatkozva írja, hogy az Iráni Forradalmi Gárda ultrarövidhullámú üzenetekben tájékoztatja az arra haladó hajókat, hogy senkit nem enged át a Hormui-szoroson. Hivatalos teheráni megerősítés nincs.

A Hormuzi-szoros Irán és Omán között helyezkedik el, és az Arab-öbölt köti össze délen az Ománi-öböllel, majd azon keresztül az Arab-tengerrel. A legkeskenyebb pontján mindössze 33 kilométer széles, miközben a tényleges hajózási sáv csupán 3 kilométert tesz ki. A szoros közel 161 kilométer hosszú.

A Hormuzi-szoroson naponta 17–18 millió hordó kőolaj halad át, ami a globális olajkereskedelem körülbelül 20 százalékát jelenti. A cseppfolyósított földgáz (LNG) forgalmának is körülbelül egyötöde itt bonyolódik. Az olaj túlnyomó része, több mint 80 százaléka Ázsiába, különösen Kínába, Indiába, Japánba és Dél-Koreába irányul.

Milyen következményei lennének a lezárásnak? Egy ilyen lépés azonban nem csak geopolitikai földrengést okozna, hanem könnyen Teherán saját gazdaságát is romba dönthetné.

A Hormuzi-szoros lezárása azonnal szembeállítaná Iránnal a térség fő exportőreit – Szaúd-Arábiát, az Egyesült Arab Emírségeket, Kuvaitot, Irakot és Katart –, miközben a legnagyobb fogyasztók közvetlenül érintetté válnának. Ráadásul Irán saját olajbevételeitől is elvágná magát.

Irán katonailag felkészült egy ilyen forgatókönyvre. Partvonala végigkíséri a szoros ívét, rakétaütegei vannak Abu Musza és Nagy-Tunb szigetén, rendelkezik gyorsnaszád-flottával és tengeralattjárókkal. Az iráni haditengerészet évtizedek óta fejleszti az aszimmetrikus, úgynevezett „raj” taktikát: aknásítás, dróntámadások, tartályhajók elleni rajtaütések is szerepelnek az eszköztárban. Elemzők szerint már néhány tanker felgyújtása is elegendő lehetne ahhoz, hogy a biztosítók és a hajótársaságok leállítsák a forgalmat.

Tavaly már az iráni parlament megszavazta a blokádot, ezzel együtt  aligha valószínű, hogy az amerikai és izraeli stratégák ne számoltak volna ezzel a kockázattal.

Egy blokádkísérlet nagy valószínűséggel gyors és kemény katonai választ váltana ki, amely Irán gazdaságának legérzékenyebb pontjait célozná. Ilyen célpont lehet a Khark-szigeti olajterminál, amelyen keresztül az iráni olajexport mintegy 90 százaléka zajlik. 

A létesítmény naponta akár 10 millió hordó olaj kirakodására és tárolására képes, és a legnagyobb tartályhajókat is fogadni tudja. Kiesése gyakorlatilag megbénítaná az iráni olajkivitelt.

Hasonlóan kritikus a Kangan városában működő Kangan gázfeldolgozó. Irán villamosenergia-termelésének kétharmada földgázra épül, és az ország egyetlen nagy gázfeldolgozó üzeme itt található. Egy sikeres csapás napokon belül áramellátási válságot idézne elő.

Stratégiai jelentőségű továbbá a Bandar-Abbászban található Sahid Radzsaí, Irán egyetlen mélyvízi kikötője, amely az import és export mintegy 40 százalékát bonyolítja. 

Lezárása példátlan fennakadásokat okozna az élelmiszer-, ipari és technológiai ellátásban, különösen a főváros, Teherán felé.

A Hormuzi-szoros esetleges blokádja tehát nem csupán globális energiaválságot robbantana ki, hanem Irán számára is rendkívül kockázatos, akár öngyilkos lépésnek bizonyulhatna. A katonai eszközök ugyan rendelkezésre állnak, de a várható válaszcsapás ára olyan magas lehet, amelyet a már amúgy is szankciók sújtotta iráni gazdaság aligha tudna elviselni.

Milyen alternatívák léteznek?

Szaúd-Arábia 1200 km hosszú kelet–nyugati vezetéke akár napi 5 millió hordó kőolajat is képes szállítani, az Egyesült Arab Emírségek Fujairah kikötőjébe vezető csővezetéke napi 1,5 millió hordó kapacitású. Irán saját Jask-öbölig vezető csővezetéke jelenleg napi 350 000 hordót tud kezelni.

Brutális áremelkedés veszélye

A szakértők szerint egy esetleges blokád azonnali 30–50 százalékos olajár-emelkedést és akár 5 dolláros hordónkénti üzemanyag-drágulást hozhat világszerte. Ha Irán lezárja a Hormuzi-szorost, az olaj ára azonnal 100–150 dollár/hordó lehet. A JP Morgan elemzői szerint egyes forgatókönyvekben 130 dolláros olajárból indulnak ki, ami meghaladná az orosz–ukrán háború utáni csúcsot.

A történelem során Irán már alkalmazott hasonló fenyegetést. Az 1980-as években, az iráni–iraki háború idején is célba vette az olajtankereket és a rakodó létesítményeket, bár a szoros tényleges lezárására akkor sem került sor. 2011-ben is fenyegetőzött lezárással, de végül visszakozott.

A Hormuzi-szoros tehát egyszerre fizikai átjáró és geopolitikai fegyver — amelynek bevetése azonban kétélű kard: a világ energiaellátását megrendítő lépés Iránt magát sem hagyná érintetlenül.

A légicsapás Minab városában történt, ahol az iráni Forradalmi Gárda is támaszpontot tart fenn.170 diák volt tartózkodott az épületben a támadás idején.