Az USA Legfelsőbb Bírósága úgy döntött február 20-án, hogy Trump elnök a gazdasági veszélyhelyzetre hivatkozva kivetett vámokkal túllépte törvénybe foglalt hatáskörét (mivel a vámkivetés a Kongresszus kizárólagos alkotmányos joga), így ezeket a vámokat hatályon kívül kell helyezni.
Ezek a vámok tették ki a 2025 folyamán bevezetett vámrendszer nagy részét. Az Egyesült Államok Vám- és Határvédelmi Hivatalának legfrissebb becslései szerint 142 milliárd dollárt szedtek be a veszélyhelyzetre hivatkozva életbe léptetett vámokból. A Legfelsőbb Bíróság nem mondta ki, de nem is zárta ki, hogy az importőrök visszatérítést igényelhessenek az általuk kifizetett vámok után. Bár nem világos, hogy a vállalatoknak mit kell tenniük a visszatérítés megszerzéséhez, valószínű, hogy a 2025-ben befolyt vámbevételek jelentős részét 2026-ban visszajuttatják az érintetteknek.
A döntés jelentősége aligha becsülhető túl, hiszen – nyilvánvaló gazdasági fontosságán túl - nem egyszerűen azt mutatja, hogy Trumpnak nem sikerült felszámolnia a fékek és ellensúlyok rendszerét, de a Legfelsőbb Bíróság azt is megtiltotta, hogy az elnök a vámokat önkényes hatalomgyakorlásának eszközeként használhassa.
Trump elnök, miután durván bírálta a Legfelsőbb Bíróságot, azonnal bejelentette, hogy 10 százalékos vámot vet ki minden az USA-ba küldött árucikkre, amit két nap múlva 15 százalékra emelt. A jogi alap ezúttal egy a tartós folyó fizetési mérleghiányra hivatkozó törvényhely – ami sokkal megalapozottabb a korábbi hivatkozásnál. Más kérdés, hogy az USA folyamatosan folyó fizetési mérleghiányt produkál – másképp nem lehetne a dollár nemzetközi tartalékvaluta. Arra pedig már nem is érdemes hivatkozni, mert Trump és köre ezt nem hajlandó vagy nem képes megérteni, hogy a mérleghiányok oka az, hogy az USA-ban nincs elegendő megtakarítás – vagy, ami enne a másik oldala, túl sok a fogyasztás.
A hivatkozott törvényhely legfeljebb 15 százalékos vám kivetését engedi, maximum 150 napig – azután csak a törvényhozás engedélyével tartható fenn (újabb 150 napig). Ezek között a törvényi keretek között Trump nem vethet ki kénye és kedve szerint büntető vámokat azokra az országokra, melyeknek politikája zavarja a köreit. Korlátozottan érvényesülhet az elnök haveri kapitalizmusa, mert nem adhat egyedi mentességeket vagy enyhítéseket, a vállalatoknak pedig így nem áll érdekében a kegyeit keresni.
Nem véletlen, hogy a vonatkozó törvényhelyet korábban még soha nem alkalmazták, és újabb jogi vitákhoz vezethet az az előírás, mely szerint ilyen vámok bevezetéséhez „nagy és súlyos” fizetési mérleghiányt kell bizonyítani. Mi több, meggyőzően be kell mutatni, hogy a hiány – bő hatvan év folyamatos folyó fizetési mérleghiánya után - miért éppen most indokolja a kiugróan magas vámok bevezetését.
Trump elnök ugyan kijelentette, hogy „most azon az úton haladok, ahogyan eredetileg is mehettem volna, ami még erősebb, mint az eredeti választásunk”, de ez nem igaz. Jó oka van annak, hogy Trump más utat választott. Ha a bíróság engedélyezte volna, hogy veszélyhelyzetre hivatkozva vezessen be vámokat, az sokkal nagyobb rugalmasságot biztosított volna számára a vámok gyors életbe léptetéséhez és a változtatások végrehajtásához – gyakran más országok megbüntetésére vagy zsarolására. Ezzel szemben a hivatkozott törvényhely szerint 150 nap után a Kongresszusnak meg kell meghosszabbítania a vámok érvényességét. Tekintettel arra, hogy a közelmúltban mindkét ház többsége Trump vámjai ellen szavazott, ez valószínűtlennek tűnik. (Nem szólva a közben esedékes félideji választásokról, amelyek során a republikánusok nagy valószínűséggel elveszítik kongresszusi többségüket.)
Az új vámok annyiban relatíve elfogadhatóbbak, hogy egységesek: minden partnerországra azonos vámtételek vonatkoznak – az acél- és alumínium-termékekre, valamint egyes elektronikai eszközökre vonatkozó ágazati kivételeket a Legfelsőbb Bíróság nem kifogásolta.
A Yale Egyetem elemző központjának számításai szerint jelenleg a fogyasztók 9,1 százalékos átlagos effektív vámszinttel szembesülnek, amely a legmagasabb 1946 óta – a második Trump-korszak előtt az átlagos vámszínvonal 2,5 százalék volt. (Ha a most érvénytelenített vámok hatályban maradtak volna, ez a szám 16,9 százalék lenne.) Az árszint a vámok következtében 0,6 százalékkal emelkedik, ami körülbelül évi 800 dolláros veszteséget jelent az átlagos háztartás és 400 dolláros veszteséget a legalacsonyabb jövedelmű háztartások számára. Becslések szerint a vámvisszatérítésekből származó átmeneti pozitív fiskális impulzus 2026-ban nagyjából ellensúlyozza a fennmaradó vámok negatív növekedési hatásait. A munkanélküliségi ráta a becslések szerint körülbelül 0,3 százalékponttal lesz magasabb az év végére a fennmaradó vámok miatt.
Az új vámrendszer („rendszer”?) konkrét hatásai nem láthatók előre teljes pontossággal. Azok az országok, amelyeket eddig 15 százaléknál magasabb vám terhelt, például Kína, Brazília, India, most némileg megkönnyebbülhetnek. Amelyek eddig kevesebbet fizettek - például Nagy-Britannia -, mostantól magasabb vámterhekkel szembesülnek (a brit miniszterelnök tiltakozott is, mondván: „a megállapodást be kell tartani!”).
Külön kérdés, hogy érvényesek-e azok a kereskedelmi (keret)megállapodások, amelyeket a korábbi vámokkal együtt kötöttek meg. Az EU máris tiltakozott, mert a 15 százalékos vámtétel azonos azzal, amiben augusztusban az USA és az EU megállapodott, és félti a megállapodásban elért mentességeket és enyhítéseket. (Az EU ezért fel is függesztette a megállapodás ratifikálási folyamatát.) Ez várható Japán, Dél-Korea, Törökország és India esetében is.
Legfelsőbb Bíróság döntésével gyakorlatilag egyidejűleg hozták nyilvánosságra, hogy a bruttó hazai termék (GDP) mindössze 1,4 százalékos évesített ütemben nőtt 2025 negyedik negyedévében, így a 2025. évi gazdasági növekedés a második legrosszabb 2016 óta. 2025 ugyanakkor évtizedek óta az egyik leggyengébb év volt az új munkahelyek teremtésében is. És persze nem csökkent számottevően az infláció sem, amely januárban végre kissé mérséklődött, de továbbra is jóval magasabb a célértéknél.
Más szóval a tőzsdét leszámítva a gazdaság Trump második elnökségének első évében nem teljesített jól.
Kérdéses, hogy ez a gyenge makrogazdasági teljesítmény milyen mértékben tudható be a vámoknak. Az azokat övező bizonytalanság és az általuk okozott többletköltségek azonban egyértelműen ártottak a gazdaságnak. A legkevesebb, amit mondhatunk, hogy nagyrészt Trump okolható a gazdasági nehézségekért, miután magához ragadta a gazdaság irányítását és olyan módszereket alkalmazott, amelyekről a közgazdászok megjósolták, hogy problémákat okoznak.
A fő probléma azonban – a világgazdaság szempontjából mindenképpen – az, hogy a Trump-adminisztráció gazdaságpolitikájával és azon belül a vámpolitikájával kapcsolatos bizonytalanságok nem enyhültek. Mindenesetre a Legfelsőbb Bíróság egy év után először nem Trump kedve szerint döntött, ami a demokrácia szempontjából biztató. Arra azonban továbbra sem számíthat a világgazdaság, hogy az USA kiszámítható és stabil partner lesz.
A szerző közgazdász.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.