Bizonygathatja ezerszer, akkor sem látjuk be, mi szükség van a Donald Trump-féle Békatanácsra, már túl az amerikai elnök mérhetetlen, Grönlandtól Budapesig áradó nárcizmusán, ami csak arra jó, hogy az ENSZ szervezetét duplikálja, a végtelenségig megnövelve annak költségeit, gyakorlatilag egy kézre rábízva a világ sorsát. Innen nézve az egész nem más, mint egy őrült elme játszadozása a világgal, csakhogy ez a világ a létező, való világ, valóságos fegyverekkel, valóságos emberi életekkel.
A Trump-féle új világ még a kevesebbnél is kevesebbet ígér. Békét mond, mint az ostobácska szépségkirálynő, de nem tudja, mit beszél.
Mert miközben békét mond, aközben kilép a világszervezet megannyi szakosított intézményéből, mondván, szórják a pénzt. Úgy ígér mindent az új világrend nevében,hogy a semmire ígér. Pedig tudhatná, nem az ígéreteken múlik a világbéke. Hanem az érdekeken, és amíg így van, addig a nemzetek nem fognak egyetérteni. Így van ez a Biztonsági Tanácsban is, de mondjon valaki egyetlen okot, amiért a Béketanácsban nem szavaznának egymás ellen a tagok.
Bárnennyire szörnyű is kimondani, a világ egy centivel sem került közelebb a világbékéhez, mint volt 1945-ben, pedig akkor még igencsak közvetlen élmények voltak a háború borzalmai minden oldalról nézvést is. Az emberiség, Trump javaslatainak ellenére nem került közelebb a békéhez, mert az érdekek, legfőképp a nacionalista önzés ezt diktálja. Mint a törzsi háborúk korában: területszerzés, a másik oktalan megleckéztetése, önzés. Belátás semmi. Elég ránézni a napi politikára, hogy belássuk: kár minden józan szóért, az oktalan gyülölet győzelemre áll. Segít ezen valamit, ha egy nagyhatalom valakinek éppen igazat ad?
A fene tudja, mi vezeti Donald Trumpot, de a józan ész aligha.
Szerencsére, vagy mert a józan ész még nem halt ki egészen, nem bólogat neki az egész világ. A világ azon fele semmiképp, amegy úgy tartja, a történelem keserűen kiizzadt, megszenvedett vívmánya a második világháború után kialakult nemzetközi rendszer, valamennyi intézményével, amelyek korántsem tökéletesek, de amelyek nem szolgáltak rá, hogy délibábos álmokat kergetve, homályos ígéretek igézetében lecseréljük őket, mert a világ éppen első embere és mellette sokan éppen úgy látják jónak.
Úgy gondoljuk, minden ellenkező előjel ellenére, korai még elparentálni az európai, vagy az amerikai demokráciát, amelyek kétségkívül bajban vannak, mégis az előre látható volt jobboldali fordulat összes következményével együtt sem igazolja a temetési szertartást. A jobboldali politikai fordulat még Európában sem általános. A politika hintázása nem kell, hogy megtévesszen bennünket.
Addig is: a Trump-javasolta Béketanács mellett talán törekedjünk a hagyományos ENSZ-szervezetek megújítására, hogy azok valóban meg tudjanak felelni céljuknak. A Teremtő óvja meg addig is a vlágot, hogy az amerikai elnök – más populisták társaságában - elhatalmasodjon rajta.