A februári kamatdöntést hangzatos elemzői kijelentések harangozták be, amelyek közül a legmerészebb úgy vélte, hogy most dől el a forint sorsa. Nemzeti valutánkat azonban feltehetően erről nem értesítették, ugyanis az euróhoz mért árfolyama szinte meg sem mozdult. A devizakereskedők jó érzékkel, a legfrissebb 2,1 százalékos évesített inflációs adat ismeretében korábban már beárazták a kamatcsökkentést, ami a várakozásokat igazolva be is következett. Csaknem másfél esztendő múltán vágott az MNB a forint alapkamatán, mégpedig 0,25 százalékpontot, s ezáltal 6,25 százalékos lett a ráta.
A közel egy esztendeje jegybankelnök Varga Mihály vezetésével a Monetáris Tanács ezzel felszámolta Matolcsy Györgyék utolsó hagyatékát.
Az alacsonyabb alapkamat, ha nem is nagy mértékben, de némi lendületet adhat a hazai beruházásoknak, amelyek erre rá is szorulnak, ugyanis tavaly 4,5 százalékkal alulmúlták a megelőző esztendei teljesítményt. Az új lakások építésére is alaposan ráfér a kedvezőbb finanszírozási környezet, hiszen 2025-ben közel 10 százalékkal kevesebbet adtak át, mint egy éve. A változó kamatozású állampapír-tulajdonosokat érzékenyen érintheti a ráta csökkentése, ráadásul még azt sem lehet tudni, hogy ez csak egy folyamat első állomása, amelynek folytatása lesz, vagy a jegybankároknak csak egyszeri aktusa a mostani. Az inflációkövető állampapírok kamata mindenképpen mérséklődni fog. A korábbi fix kamatozásúaknak viszont a futamidő végéig nincs mitől tartaniuk. Az infláció alakulásának azonban van egy buktatója: a kormány május végéig meghosszabbította az árrésstop-rendelet hatályát. Varga Mihály óvatos volt, amikor a kormányzati cikluson átnyúló intézkedés hatása szóba került. Az biztos: a szabályozási környezet kiszámíthatatlanságát hagyja örökül a kormány az utódjának.