Hiába állt ki háziorvos kollégái mellett, végül a saját praxisát sem sikerült megtartania Horváth Ákos 13. kerületi háziorvosnak. Bár a kerületben több háziorvosi körzet is üres, illetve helyettesítőkkel látják el az érintett lakosságot, az orvos kompromisszumos ajánlatát az önkormányzat nem fogadta el. Horváth Ákos nemcsak a körzetét, de jelentős vagyont is veszíthet, ha fél évig nem talál a helyhatóságnak is elfogadható vásárlót a praxisára, elveszik a körzetéért korábban fizetett pénze is.
Miután tavaly évvégén lejárt a XIII. kerületben 41 felnőtt háziorvos és 14 házi gyermekorvos feladatellátási szerződése, a felnőtt körzetekben dolgozók egy csoportja – ügyvéd közreműködésével – közösen tárgyalt az önkormányzattal az új, ötéves szerződésekről. Horváth Ákos lapunknak azt mondta: kollégáit képviselve, közösen kezdeményezték – a rendelési idők rugalmasabb beoszthatóságát, a helyettesítési szabályok lazítását és a rendelőért fizetendő praxisüzemeltetési díj elengedését. A vita végére az önkormányzat egy olyan szerződéstervezetet küldött, amely Horváth Ákos szerint - több ponton eltért a korábbi szóbeli megállapodástól – ezért nem írta alá, arra hivatkozva, hogy nem ezt beszélték meg, és a kamarával sem egyeztették a dokumentumot, noha erre jogszabály is kötelezné az önkormányzatot.
A továbbiakra a felek másképp emlékeznek: az önkormányzat szerint Horváth Ákos „nem akarta aláírni” azt a szerződést, amelyet végül minden más háziorvos elfogadott, az orvos szerint viszont, amikor látta, hogy kollégái sorra „egyenként bemennek aláírni”, ő is engedett volna – ekkorra azonban már az önkormányzat „makacsul” ellenállt,
és hiába kérte, nem kapott lehetőséget munkája folytatására.
Január 5-én e-mailt kapott: lejárt a szerződése, ürítse ki a rendelőt. Ezt megtette, kipakolta húsz év munkájának helyszínét, a Bessenyei utcai rendelőt. Közel 2600 betegét január 1-jétől két másik háziorvosi körzet orvosai között osztották meg, akik saját betegeik mellé kapták a Horváth-praxis mintegy százfős napi forgalmát.
Lapunk kérdéseire az önkormányzat a döntését azzal indokolta, hogy: a tárgyalások során mindvégig a lakosság érdekeit tartották szem előtt. Ennek érdekében például nem hagyták, hogy 20 óra helyett hetente mindössze 15 órát rendeljenek a háziorvosok és ragaszkodtak ahhoz, hogy legyen délutáni műszak is. Mint írták: Horváth Ákos a tárgyalások során a rendelési idő csökkentése és a délutáni rendelés megszüntetése mellett érvelt és december 15-én írásban nyilatkozott, hogy nem kívánja aláírni az ajánlott szerződést. Majd december 30-án jelezte, mégis aláírná a többiek által elfogadott változatot. Szerintük az orvos utólagos magyarázata, miszerint december 29-én is aláírta volna a szerződést, nem állja ki az igazság próbáját. „Ezen a napon még egy más tartalmú szerződést kaptunk tőle. Mint ahogy állításával szemben az sem igaz, hogy több kollégája ezen a napon jelezte aláírási szándékát. Miután az összes lejáró szerződésű háziorvos december 23-ig aláírta a szerződését, vagy megbeszélt időpontja volt annak aláírására, az önkormányzat az igazgatási szünet előtti utolsó munkanapon, december 23-án kérte az illetékes kormányhivataltól a helyettes kijelölését."
A történet túlmutat egyetlen orvos és egyetlen önkormányzat konfliktusán. A praxisjogot 2000-ben tették vagyoni értékűvé, ezt akkor „nemzeti ajándékként” kapták az alapellátók, s azóta elvben kereskedhetnek is vele. Bár ez a jog adható-vehető vagyonelem, ám a vásárló csak akkor kezdhet gyógyításba, ha az önkormányzat is hajlandó szerződni vele. Az elmúlt 25 évben számos orvos kényszerült ingyen odahagyni a praxisát, mert nem talált az önkormányzat számára is megfelelő vevőt. Ha egy praxis fél évig nem talál vevőre akkor az - a jogszabály szerint – akkor az ingyen az önkormányzaté lesz. Azaz az önkormányzat nem feltétlen érdekelt abban, hogy a távozó orvos pénzzé tudja tenni a praxisjogát. Éppen ezért a szerződéses viták, illetve az elhunyt kollégák örököseinek védelmében a Magyar Orvosi Kamara korábban védetté nyilvánított egy-egy vitás körzetet, ami azt jelentette, hogy más kamarai tag nem ülhetett be a kisemmizett, korábbi tulajdonos körzetébe.
„Azonban mióta megszüntette a kormány a kötelező kamarai tagságot ez a védett státusz is értelmét veszítette” – mondta lapunknak Keczéry Attila, a MOK háziorvosi csoportjának korábbi vezetője, zuglói háziorvos. Horváth Ákos ügyével kapcsolatban megjegyezte: hiába írt kollégája védelmében az önkormányzatnak, neki sem sikerült őket jobb belátásra bírnia. Bár Horváth Ákosnak megszűnt a szerződése az önkormányzattal, a praxisjoga még megmaradt, ám nagy kérdés, tudja-e azt értékesíteni, miközben 20 éve ő nyolcmillió forintot adott érte. Mára hatalmas lett a kínálat: 2025–26‑ra 1000 fölé nőtt a betöltetlen háziorvosi praxisok száma, sok praxis gyakorlatilag forgalomképtelen: kifejezetten hátrányos, kistelepülési körzeteknél egyszerűen nincs fiatal orvos, aki megvenné, így évek óta helyettesítéssel mennek. Keczéry Attila szerint a működő praxisokban is nő a nyomás: mind kevesebb háziorvosra jut egyre több páciens, miközben a bevétel nagyrésze bértámogatás, így a praxis értékét is egyre inkább finanszírozási szabályok határozzák meg. Például ha egy idős háziorvos egy fiatal vált és ugyanannyi beteget ugyanannyi munkával lát el, akkor neki jóval kisebb bevételből kell a praxisát fenntartania.
Nem tudni, hogy hány praxis cserélt gazdát az elmúlt 25 évben, mert a teljes eladásszámot senki nem publikálja. Ma már inkább az a fő kérdés, hogy egyáltalán talál‑e vevőt az orvos, nem az, hogy mennyiért.
Komáromi Zoltán egykori háziorvos öt éve maga is próbálkozott budai praxisa értékesítésével. Neki sem volt egyszerű, de tapasztalata szerint a meghirdetett praxisokra „gyakorlatilag senki nem jelentkezik”. Sok orvos egy év hirdetés után inkább elengedi a körzetét. Mint mondta: minden olyan helyzet mögött, ahol a praxis „megroppan” vagy évekig üresen áll, felfedezhető valamilyen negatív önkormányzati magatartás: nem akarnak engedni a feltételekből, nem segítik a betöltést, vagy kifejezetten „ki akarják rakni” az orvost. „A helyhatóságoknak egy megbízott helyettessel könnyebb megegyezni, mint egy praxisjoggal rendelkező állandó orvossal, viszont abban nem érdekeltek, hogy a lakosság a hét valamennyi munkanapján hozzáférjen a teljeskörű ellátáshoz.” Több olyan esetről tud, amikor nem csak háziorvos, hanem fogorvos is önkormányzati viták miatt veszítette el a praxisát, ám – szerinte – a XIII. kerületi Horváth‑praxis esete az első ilyen a fővárosban. Hozzátette: aki tartósan betöltetlen körzetbe áll be, az vállalja annak kockázatát, hogy vele is ugyanaz történik, mint az elődjével – mert az önkormányzati hozzáállás ritkán változik gyorsan. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatai szerint a falusi praxisok körülbelül 27 százaléka üres vagy helyettesítéssel ellátott, sok helyen a háziorvos csak heti 4–6 órát van fizikailag a rendelőben, a többi távorvoslás. „Ami szerinte „semmire nem elég” – már a páciensek minimális karbantartó ellátásra sem. A baj nagy, ellátási katasztrófa közelít – mondja – hiszen a mintegy ezer üres praxis már üres s a még dolgozó háziorvosok közül is mintegy ezer elmúlt már 70 éves. Ha ők rövid időn belül tömegesen visszavonulnak, nincs az az isten, aki az alapellátást megmenti.”
