„Félelmetes nézni a megölt katonákról készült felvételeket, és még félelmetesebb attól tartani, hogy egy ismerős arcvonást látok viszont”

Van egy lány, nevezzük Annának. A húszas éveiben jár, még 2024-ben ismertem meg, isteni sütiket sütött, mindig velük várt, ha találkoztunk. Ha éppen nem volt ideje, csokit adott, anélkül sem távozhattam. Nem sokkal később feladta az albérletét, hírt kapott, hogy a bátyjának be  kell vonulnia. Anna ukrán, a bátyját vitték harcolni az oroszok ellen. Szóval Anna feladta az albérletét, mert minden megkeresett pénzét neki akarta küldeni. Nem tudtuk, mit mondjunk, mire megy a báty Anna megspórolt pénzével a fronton, de hajthatatlan volt. Felszereléseket nézett és pénzt küldött neki, imádkozott.

Nemrég írtam a lánynak, kíváncsian, hogy van. Mondta, se éjjele se nappala. Elmesélte, miért. Szüleik 2025. június 5-én értesítést kaptak arról, hogy fiúk, törzsőrmester, harci feladat végrehajtása közben eltűnt. – A szolgálati vizsgálat szerint 15:46-kor, egy ellenséges roham alatt megszakadt vele a kapcsolat. A terület megszállás alatt áll, ezért keresési művelet nem indítható. Azóta nem tudjuk, mi történt vele. Nincs bizonyíték arra, hogy fogságba esett volna, de a teste sincs meg. Úgy tűnt el, mint a reggeli köd - mesélte a lány.

Anna és bátyja egy kis faluban él. Édesanyjuk könyvtáros, édesapjuk kombájnos, a mezőgazdaságban dolgozik. Anna szerint testvére sokáig kereste a helyét az életben, végül a határőr lett, 2015 februárjában már a kramatorszki határőrezredhez vezényelték. Akkor Kelet-Ukrajna jelentős része már fenyegetés alatt állt, Anna emlékeztet, hogy Oroszország már 2014-ben megszállta a Krímet , a bátyja 2015-ben már Ukrajna határát védte az megszállókkal szemben. 2020-ig egy felderítő egység parancsnokhelyettese volt, szolgálata alatt levelező tagozaton tanult az Ukrán Nemzetbiztonsági Szolgálat, az SZBU akadémiáján, jogi szakon, és 2017-ben le is diplomázott. Ebben az időszakban több kitüntetést kapott. 2024 novemberében mozgósították, kiképzésen vett részt, majd 2025. február 16-án a harci övezetbe vezényelték. Néhány hónappal később eltűnt.

Szeretem a bátyámat a hűségéért és az odaadásáért. Jó ember. Gyakran mondta, hogy minden rendben van, még akkor is, amikor tudtam, hogy valójában fél és nehéz neki. Ritkán mutatja ki az érzelmeit, de hatalmas szíve van. Ő az az ember, akiben feltétel nélkül megbízom - meséli Anna. Határtalan szeretete a lehetetlenre készteti: nyolc hónapja mindenféle csatornán keresi a bátyját, naphosszat nézegeti a meggyilkolt katonákról készült fotókat, videókat, még az ellenséges Telegram-csatornákat is figyeli. – Félelmetes megnézni a megölt katonákról készült felvételeket, és még félelmetesebb attól tartani, hogy egy ismerős arcvonást vagy testtartást látok viszont - mondta.

Annának a mindennapi élet is nehézzé vált. – Egy korty víz is megakad a torkomon, mert azt a kortyot megosztanám vele. Tudni akarom, hol van, mi van vele, fáradt-e, éhes-e, szomjas-e, beteg-e. De erre nincs lehetőség. Édesanyánk fáradhatatlanul imádkozik a hazatéréséért. Édesapánk hisz abban, hogy él még, otthon várja az egyetlen fiát. És éjszakánként alvás helyett a fejük felett elhúzó rakétákat számolják.